Kis abszurd határozónkat olvasóink kérésére folytatjuk. Ma a zenészek jellegzetes viselkedéseit torzítjuk el. Érezze mindenki a törődést! Megsértődni továbbra sem szabad senkinek, mert akinek nem inge, ne vegye gatyára. Szeretnénk bebizonyítani, hogy az élő zene, a koncert igen is élvezetes lehet annak is, aki úgy mazsolázik az ilyen események...

Talán éppen Friedrich Nietzsche mondta egy nem éppen teltházas alpesi kürt nyári szabadtéri fesztiválon, hogy közönség nélkül nincs koncert, aztán visszaterelték mind a három elmenekült lila tehenet, és boldogan ünnepelhetett tovább a "sokaság". Akármennyire is demagóg igazság, de igazság. Lehet akármilyen jó a zenekar, ha nem áll senki az emelvény...

Egyik régi ismerősöm hívott fel a minap, hogy olvassa ezt a Slágerkoktél sorozatot és nem érti, mit kesergek ezen ennyit. Ő mindegyik dalt meghallgatta, ami az adott év aktuális slágerévé vált, és azt mondja, hogy a kilencvenes évek közepétől atomjaira röhögi magát ezeken az értéktelen szerzeményeken, hosszas rábeszélés után azt javasolta, hogy én...

Lassan elérkezünk a jelenhez (2013). A média menedzserei becsomagolták az általuk oly sok éven keresztül futtatott előadókat, aztán nemes egyszerűséggel és kikukázták őket, ugyanis az internet az új sztárcsináló, Egyre nagyobb a merítési lehetőség, mivel a minőség nem, csak a nézettség számít. A "nagy felfedezettjeink" pedig beleerősítenek az angol...

A rockzene egy rövid időre, 2007 és 2010 között újra nosztalgiáját élte. A klubokban újra tömegek előtt dübörgött a dob, sikított a gitár, de a tízezres koncertarénákból is vissza köszöntek a régi, szép időka múltat, de hiába a sikeres bulik, a kereskedelmi csatornák mindezt figyelembe sem vették. A gagyilovagok, vagyis az aktuális "sztárok" pedig...

Az ezredfordulóra beköszöntött hozzánk a világvégétől való rettegés, ezért alaposan felkészültünk mindenféle vészforgatókönyvre. Hiába váltottuk az ezrest kétezerre, a pánik csak a számítógépek átállása, a sárgavész és a várható világvége miatt volt. Az ízléstelen, sehova sem tartó zene helyét - ha egyetlen évre is - átvette a lakodalmas muzsika. A...

A kilencvenes évek közepe és vége volt talán a könnyűzene legsötétebb korszaka. Ez volt az a megmagyarázhatatlan idő, amikor vakon közlekedtünk saját világunkban és csak a pénz lebegett a szemünk előtt. Jelenkorunk "sztár" zenészei (SP, Fluor, stb..) ekkor még ugyan takonnyal itták a kakaót, mégis ügyesen elkapva a fonalat, ma ők folytatják ezt az...

A kilencvenes évek világa - még ha benne is éltünk - eléggé kiábrándító volt, már nem azok mondták meg nekünk, hogy mit kell tennünk, a vezérkari székekbe teljesen új arcok érkeztek. Először naivan boldogan ünnepeltük az elérkezett szabadságot, de amikor már majdnem elhittük, hogy végre mi irányíthatjuk a sorsunkat, pont akkor csúszott ki minden a...

Mostanában olyan nagy divat a nyolcvanas évek zenéjét "oltani". Főleg olyan emberek fröcsögnek, akik akkor még perverz gondolatként sem léteztek. Érdekesség, hogy ennek a korszaknak alkotásai mégis az ő mai zenéjük alapját képezi. Abban viszont egyet kell értenem velük, hogy ez az időszak hozta be először a valódi igénytelen slágerek azóta nem múló...

Aki szereti a statisztikákat böngészgetni, vagy egyszerűen nosztalgiára vágyik, annak kifejezetten különös élmény lehet majd az alábbi időutazás. Visszarepülünk néhány évtizedet és 1977-től elindulunk lassan 2013 felé, miközben szembesülünk az aktuális divatirányzatokkal, a rockzene apró változásaival, a stílusok keveredésével és különválásával....