Magyar hontól Svédországig, és vissza - Bela Svärdmark interjú 3.-4. rész

Minden nyáron jöttem Magyarországra. 1976-ban volt egy nagy családi találkozó, itt jött össze az egész család Svédországból és az itteni magyarok. Az unokatestvéremnek, Katinak volt az esküvője. Kati férje és Gáti Zoltán a Ferihegyi Repülőtéren dolgoztak, barátok voltak. Tudták, hogy zenélek és elhívtak egy Spirál koncertre. Megszerettem a Spirál együttest, ráadásul ott ismertem meg Zolit. Akkor még Tunyogi énekelt és Lippényi Gábor szaxofonozott. Csináltam néhány fotót róluk és összebarátkoztunk. Zoli azóta is az egyik legjobb barátom. Akkor született meg az ötlet, hogy Zoli, Hajnal Gábor segítségével intéz nekünk egy közös turnét itt Magyarországon a következő nyárra. Én ekkor még Örebroban egy zeneiskola második osztályába jártam, ahova rengeteg tehetséges tanuló járt, közülük választottam zenészeket a The Blue Pearls együttesbe. Esténként jammeltünk az iskolában, jazzt, bluest, rockot, Zappát. Elérkezett a november, Zoli hívott és közölte, hogy 1977-re megvan a turné!

Szóval először Magyarországon 1977-ben léptem fel a The Blue Pearls zenekarommal. Két nagyon intenzív hét volt, ami nagy befolyással volt rám és jó néhány híres magyar zenészre is. Hajnal Gabi úgy intézte, hogy általában együtt lépjünk fel a Spirál együttessel. Az első fellépés éppen az én 25. születésnapomon volt, május 14-én, a Közgazdasági Egyetem Klubjában. Május 15-én vasárnap az E-Klubban játszottunk a Generállal. Nagyon megkedveltem ezt a bandát is. Két nagy egyéniségű frontemberük volt, Charlie meg Tátrai Tibi. Ezt a két koncertet felvette a Magyar Rádió és május 24-én részleteket sugároztak belőle. Nagyon jó barátok lettünk a General tagjaival, a turné után még ősszel visszajöttem, hogy zenéljek velük. De erről majd később. Tátrai Tibi meg én azonnal nagy tiszteletet mutattunk egymás iránt, ami a mai napig megvan. Május 17-én kedden volt az első koncertünk a Budai Ifjúsági Parkban. Tibi meg Charlie feljöttek a színpadra és beszálltak két számra - nagy siker volt! Egész héten összejártunk. Jammeltünk velük az Alfa Moziban, ahol próbáltak és voltunk Novai Gabinál házibulin. Elmentünk az Állatkertbe is, szerettünk egymás társaságában lenni. Pénteken (május 20-án) együtt léptünk fel a Spirállal a Ferihegyi Rock Klubban. Tunyó beszállt hozzánk és elénekelt egy pár rock and roll számot. Szombaton, május 21-én, a Kőbányai Ifjúsági Parkban játszottunk a Spirál és a Gemini együttessel.

Május 22-én vasárnap játszottunk a '77 VIT-Fesztiválon az FTC-pályán. Akkor ismertem meg az LGT zenészeit. A Somlóval egyből egymásra találtunk és nagyon jó haverok lettünk. A többiekkel is jól kijöttem, de Somló Tamással a legjobban. Elismerésünk jeléül eljátszottuk Barta Tamás egyik számát Vörös Hangyabolyt, és ezt a közönség értékelte. A Szabad Európa Rádió is kijött és csináltak velem egy hosszú interjút.

Új barátok között

Mivel Hajnal Gabi nem kért engedélyt az InterKoncerttől, én javasoltam, hogy menjünk fel bemutatkozni. Tátraival felmentem az InterKoncert főnökéhez, Pentz Zsolthoz. Először morgott egy kicsit, mivel Hajnal nem kért náluk engedélyt a turnéra, de utána mosolygott és mondta, hogy hallott róla, hogy milyen jól mennek a koncertek és ezeket ők nem fogják akadályozni, de legközelebb jelentkezzünk be a turné előtt. A további legjobbakat kívánta. Nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak, és azóta is szeretem, ha minden le van tisztázva, és nem radar alatt kell dolgozni...

Tibi elvitt bennünket több étterembe és klubba, többek között a Sarokházba. Itt találkoztam először Rózsival, (Demjén Ferenc). Elmeséltem neki, hogy feljátszottunk Svédországban egy kislemezt az ő egyik számával, erre mondta, hogy hallott róla. Rózsival is jó barátok lettünk, ott voltam a V'Moto-Rock minden próbáján és az első fellépésüknél is - de erről majd később. Karesz (Frenreisz) is oda járt a Sarokházba, ő egy nagy rock arc! Az első találkozáskor elkérte a telefonszámomat, a svéd címem és szólt, hogy csináljunk valamit együtt. Török Ádámmal is találkoztam és hívott bennünket, hogy menjünk el meghallgatni őket a Fészekbe szerda este, mi örömmel mentünk. Szerintem a Mini rendkívül fontos szerepet játszott a magyar pop-rock világában!

Május 27-én pénteken először az Ifiparkban voltunk Németh Gyulánál (elneveztük Kissingernek, mert annyira hasonlított rá), megbeszéltük a jövő hét keddi fellépést. Utána elindultunk Pécsre, az ottani Kultúrházban játszottunk. Hajnal Gábor is velünk volt és amikor megállított bennünket a rendőr gyorshajtás miatt, ő szépen elrendezte a dolgot büntetés nélkül. A rádió azt a koncertünket is felvette. Kíváncsi vagyok, hogy ezek a felvételek megvannak-e valahol? Május 28-án, szombaton is messzire kellett mennünk, Dunaújvárosba. Ott valami nagy kultúr-rendezvény volt sok fellépővel, néptánccal. A The Blue Pearls este az Ifjúsági Parkban játszott állandó házigazdánkkal, a Spirál együttessel.

Május 29-e vasárnap egy sietős nap volt, mert két helyen is fellépésünk volt. Először a debreceni Sportcsarnokban, nagy sikerrel, itt a Tunyó újra elénekelt velünk egy pár számot. A buli után rohanni kellett Nyíregyházára, mivel késésben voltunk. 60 kilométert kellett megtenni 30 perc alatt. Szerencsére időben odaértünk az Ifjúsági Parkba, még a roadoknak is segítettünk, hogy gyorsabban menjen a dolog. A közönség nagyon élvezte az élénk koncertünket.

Május 31-én kedden volt a második fellépésünk a Budai Ifjúsági Parkban. Ezen az estén rajtunk kívül játszott a Spirál és a Mini együttes is. Mint a múltkor, akkor is Tibi és Charlie feljöttek a színpadra és beszálltak egy pár szám erejéig. Az Ifipark tele volt és eljött Radics Bélus is. Odajött hozzám és megkérdezte, hogy eljátsszuk-e a Keresztutat, mert az volt a nagy kedvence. Eljátszottuk neki, majd utána odajött és kezet fogott velem, megköszönte. Két hét alatt 11 koncertet játszottunk, és mindenhol megvolt az élénk tetszésnyilvánítás és a hajrázás. Nagyon jó érzés volt az egész együttesnek, nekem meg pláne, hogy a szülőföldemen ilyen nagy sikert érhettem el a saját zenekarommal.

Ezek az intenzív napok egy életre szóló benyomást tettek rám, és jó néhány más emberre is. Emlékszem például, hogy az egyik számunk előtt egy virtuóz gitárjátékot játszottam, mielőtt beszállt az egész zenekar. Egy pár fellépés után a Tátrai is elkezdte ezt csinálni, szerintem jobban és látványosabban mint én, mivel ő használta a gitár talk boxot is. Én már akkor is mondtam, hogy Tibi és Radics Bélus világsztárok lehettek volna - Clapton és Hendrix szinten -, ha külföldön élnek.

Búcsúkoncert Svédországban

A magyarországi turné után felléptünk a The Blue Pearls együttessel június 19-én az Örebro Musikfestival '77- en. Ezen a fesztiválon olyan legendás jazz-zenészek játszottak, mint Anthony Braxton Group, Horace Silver és Paul Bley. Nagy elismerés volt számunkra ezekkel a neves csapatokkal együtt fellépni. A svéd rádió is jelen volt az eseményen, és bejátszottak néhány felvételt a fesztiválról. Minket is felvettek és leadták az egész műsorunkat. Ezzel a felállással ez volt az utolsó koncertünk. Akkor éreztem, hogy valami teljesen mást akarok kipróbálni. Még fájt a szívem, hogy az egyik kedvenc gitárosom, Tommy Bolin meghalt. Játszott Billy Cobham's Spectrum szuperalbumán, a Deep Purple albumon és kiadott két szólólemezt is Teaser és Private Eyes címekkel. Csak 25 éves volt, amikor elhunyt.

Én előre szeretek nézni, nem vissza. A magyarországi turné alatt sok márkás zenésszel összebarátkoztam és néhány csábító ajánlatot is kaptam. Rágtam magam, hogy mi legyen. Úgy gondoltam, hogy jobb tovább tanulni a zenét is, mert szerintem az ember soha nem tud eleget. Mikor ezt gondolja magáról valaki, akkor van igazi nagy szarban. Már a májusi turné alatt kapcsolatba kerültem Csepei Tiborral. Jó néhányan tanultak nála személyesen vagy a könyvein keresztül. Beszéltem Tátraival és úgy döntöttem, hogy lejövök és megpróbálom mind a kettőt összehozni, mármint hogy jazzgitárt és zeneelméletet tanulok Csepeinél, és közben játszom a Generállal. De ez nem volt olyan könnyű, mint gondoltam. Először a stockholmi Magyar Nagykövetség nem akart vízumot adni, ezért Csepeinek kellett adnia egy igazolást, hogy tényleg nála tanulok majd, és erre megkaptam a vízumot.

A Generál zenésze

Amikor végre kezemben voltak az engedélyek, csak akkor kezdtem hirdetni a svéd újságoknak a dolgot. Nagyon jólesett, amikor a svéd zenész barátaim tartottak nekem egy búcsúkoncertet az örebroi Brunnsparkenban augusztus 26-án. 15 zenész volt jelen, és a koncert háromórás volt. Zenészhaverok jöttek-mentek a színpadon, de én három teljes órát ott álltam és gitároztam teljes szívemből. Elérkezett az a pillanat, amikor a csodagyerek felnő és elindul világgá. Várt rám a nagy kaland, a magyarországi rockzene világa!

Szeptember 12-én hétfőn érkeztem vissza Budapestre. A kocsim tele volt pakolva hangszerekkel és ruhákkal, mivel most nemcsak nyaralni jöttem, hanem hosszabb időre. Már szerdán nagy házibuli volt Novainál a Generál tagokkal. Örültünk, hogy újra találkoztunk és elkezdtük kovácsolni a terveket. Addigra már néhány svéd újság közzétette a Generállal történő közös terveket. Ők abban reménykedtek, hogy ezen újságcikkek és a közreműködésemen keresztül sikerül nekik Svédországban is befutni. Miközben vártunk az újságcikkek megjelenésére, elkezdtük a próbákat az Alfa Moziban. Voltunk stúdióban és elmentünk Pentz Zsolthoz is és elmeséltük neki a terveinket. Örült, hogy előre kértünk tőle engedélyt és mondta, hogy semmi probléma, nyugodtan játszhatok a Generállal. Tibi meg én örültünk, hogy újra együtt zenélhetünk. Bejátszottunk egy pár számot, amit én írtam.

Van egy sztori, ami nincs összefüggésben a zenével, mégis érdekes. Annak idején volt Svédországban egy barátnőm, aki fodrász volt és megtanított arra, hogyan kell hajat vágni. Itt Magyarországon kiderült, hogy nemcsak ügyes gitáros vagyok, hanem fodrász is. Ennek az lett a vége, hogy néhány zenésznek én vágtam a haját (pl. Charlienak, Cucinak, Novai Gabinak, Menyusnak, Lerch Istvánnak, Papp Gyulának). Én persze ezt mind diliből csináltam, ingyen és bérmentve.

Az első fellépésem a Generállal október 2-án volt az E-Klubban. Két saját számot játszottam velük és beindult a szekér, legalábbis úgy nézett ki a dolog. Minden nap bent voltam az ORI-presszóban (a nagy pletykafészekben) és ott persze sok zenésszel találkoztam és összebarátkoztam.

Két hétre rá a Generál külföldre ment turnézni, nem emlékszem, hogy Lengyelországba vagy a Szovjetunióba. Felmentünk Tátraival Pentz Zsolthoz, de ő mondta, hogy sajnos nekem nem tudnak munkaengedélyt adni, hogy a Generállal külföldre mehessek, hiszen ez 1977-ben történt, én pedig svéd állampolgár voltam.

Új utakon Magyarországon

Ez idő alatt volt egy magyar barátnőm, Mártika és ő vigasztalt és magyarázta, hogy itt nem olyan könnyen mennek az ilyen dolgok, mint a nyugati országokban. Akkor meghívott Gáti Zoli, hogy játsszak a Spirállal. Hat koncertet zenéltem velük Budapesten és vidéken. Nagyon megszerettem Zolit meg Tunyót, ügyes zenészek voltak és főleg jó barátok! Minden héten az E-Klubban voltam és kaptam tőlük egy egyéves, két főre szóló ingyenes belépőt. Itt találkoztam újra Rózsival, aki meghívott a próbájukra, menjek el, hallgassam meg a V'Moto Rockot. November 23 -án szerdán találkoztam velük és már az első pillanatokban összebarátkoztam Menyussal (Menyhárt János). Egy darabig olyanok voltunk, mint a sziámi ikrek, mindenhová együtt jártunk, éjszakázni, csajozni és gitároztunk is sokat.

Másnap, november 24-én összefutottam Bódi Magdival és a férjével az ORI-ban. Magdi férje (aki a managere is volt) odajött hozzám és megkérdezte, hogy én vagyok-e a svéd szupergitáros. Azt válaszoltam, hogy szupergitáros azt nem tudom, de igen, én vagyok Svédországból a Béla. Elhívtak a lakásukra és hajnali fél kettőig próbáltak rábeszélni, hogy kezdjek el Magdi új bandájában játszani. Azt feleltem, hogy nem tudom, hogy mi lesz még ebben az évben itt Magyarországon, de nem mondok le semmit, mielőbb ki nem próbáltam. Ezt elmeséltem Menyusnak amire ő azt mondta, hogy próbáljam ki velük legalább egyszer és akkor ráérzek, hogy érdekel-e vagy sem. Szombaton ott voltam az Urániában Menyussal a főpróbán. Vasárnap (november 27-én) volt a V'Moto Rock bemutatkozó előadása az Uránia moziban. Nagy sikerük volt, meg is érdemelték, mert nagyon jól szólt a buli. Akkor ismertem meg Cinit (Zalatnay Sarolta), ő nevezett el engem Svéd Bélának és ez rám is ragadt. Akkortól sokan így neveztek engem, én mindig csak mosolyogtam erre...

Hétfőn elmentem Bódi Magdi próbájára, ahogy Menyus javasolta. A dobos Debreczeni Attila volt. Meséltem neki a kislemezünkről, ahol a Rózsi egyik számát játszottuk, aminek az eredeti felvételén Attila dobolt. Jó, hogy hallgattam Menyusra, hogy egyből meg fogom érezni a dolgot, mert igaza volt. Számomra megtisztelő volt az ajánlatuk, de megmondtam nekik teljesen őszintén, hogy ez nem az én zeném. Ennyi volt az egész Bódi Magdi Band történet. Másnap jó hangulatban jammeltem Menyussal, Lerch Pityuval, Herpai Sanyival és a Rózsival kint Kőbányán, ahol próbáltak.

A V.Moto Rock barátság

Kedd este a V'Moto Rock a Stúdió 8-ban volt bejátszani két számot, ebből az egyik a Ne sírj volt. Csütörtökön Rózsinál és Ildikónál voltunk, csináltunk pizzát, én hoztam hozzá Svédországból oreganot, ez azért érdekes, mert ezt a fűszert akkor még nagyon nehéz volt az itteni boltokban megkapni. A bulin ott volt Kovács Kati is. Az egész dolog egy kicsit érdekes volt, mivel ők szerettek volna a Svéd Bélával találkozni, én meg örültem, hogy sikerült velük így privát összejönni. Hát ki nem emlékszik a Nem leszek a játékszered-re? Én meg ott ültem velük, pizzát ettünk és söröztünk jó hangulatban. Egy ilyen hasonló helyzet volt - persze más szinten -, amikor Paul McCartney az egyik nagylemezére elment Los Angelesbe néhány számot bejátszani a Studio Maffia-val. A zenészek izgatottak voltak, hogy egy régi Beatles-taggal játszhatnak, Paul meg szintén, hogy a legjobb zenészekkel játszhat. Hát, végül is mindannyian emberek vagyunk, híresek vagy sem...

Azért jöttem ilyen jól ki Menyusal és Rózsíval, mert igazi baráti kapcsolat jött létre köztünk és nem hallottam tőlük semmiféle - talán tudnál ebben, vagy abban segíteni... - mondatokat, mint másoktól. Amikor visszajött a Generál együttes külföldről, akkor már éreztem, hogy ez a hajó elment. Nem akarok senkit megbántani, de úgy éreztem, hogy néhányan a zenekarból csak fki akartak használni engem. Én nem voltam menedzser vagy valami hasonló. Rendben, voltak és vannak kapcsolataim, de én zenész voltam/vagyok! Ki kell hangsúlyoznom, hogy még mai napig a Tibivel meg Charlieval jó haverok vagyunk.

Szombaton, december 3-án, a V'Moto Rock a Várklubba lépett fel. Sanyi nagyon berúgott és sokat beszéltünk a keddi jam sessionrol. Akkor mesélt el nekem egy zenei titkot, amit később tovább akartam adni Tátrainak akkor mondta, hogy ő is egy dobostól tanulta meg ezt a gamala-ritmust. Vasárnap, 4-én, Miskolcon játszott a V'Moto Rock, nagyon jó koncert volt, mert leengedték a hajukat. Ekkorra már nagyon összeszedett volt az előadásuk. A fellépés után egy nagy bulira voltunk hivatalosak rádiós személyiségekkel és rendezőkkel. Így telt el az ősz, nappal a Csepeinél, este meg éjszakáztam a magyar rockzene világban. Akkor még csak 25 éves voltam, bírtam. Egyik kedvenc helyem az E-Klub volt. December 15-én tartottunk a Somlóéknál egy nagy házibulit, ha jól emlékszem Lénának volt szülinapja. Lénát nagyon megszerettem, mindig nagyon kedves volt, és valóban szerette, amikor vendégei voltak. Sokat jártunk össze. Tamást májusban ismertem meg, amikor itt játszott a The Blue Pearls együttesem. Ez este találkoztam legelőször Papp Gyulával. Mi egyből nagyon szimpatikusak voltunk egymásnak és rengeteget beszélgetünk, ebből egy életre szóló barátság alakult ki...

Folytatjuk (26.09.22.)

Készítette: Fiery