Magyar hontól Svédországig, és vissza - Bela Svärdmark interjú 3.-4. rész

1976-ban volt egy nagy családi találkozó. Itt jött össze Magyarországon az egész család Svédországból és az itteni magyarok. Az unokatestvéremnek, Katinak volt az esküvője. Kati férje és Gáti Zoli a Ferihegyi Repülőtéren dolgoztak. Tudták, hogy zenélek és elhívtak Spirál koncertre. Akkor még Tunyogi énekelt és Lippényi Gábor szaxofonozott. Összebarátkoztunk. Zoli azóta is az egyik legjobb barátom. Akkor született meg az ötlet, hogy Zoli, Hajnal Gábor segítségével intéz nekünk egy közös magyarországi turnét a következő nyárra. Én ekkor még Örebroban egy zeneiskola második osztályába jártam, ahova rengeteg tehetséges tanuló járt, közülük választottam zenészeket a The Blue Pearls együttesbe. Esténként jammeltünk az iskolában, jazzt, bluest, rockot, Zappát. Elérkezett a november, Zoli hívott és közölte, hogy megvan a turné!

Szóval Magyarországon először 1977-ben léptem fel a The Blue Pearls zenekarommal. Két nagyon intenzív hét volt, ami nagy befolyással volt rám és jó néhány híres magyar zenészre is. Hajnal Gabi úgy intézte, hogy általában együtt lépjünk fel a Spirál együttessel. Az első fellépés éppen az én 25. születésnapomon volt, május 14-én, a Közgazdasági Egyetem Klubjában. Május 15-én vasárnap az E-Klubban játszottunk a Generállal. Nagyon megkedveltem ezt a bandát is. Két nagy egyéniségű frontemberük volt, Charlie meg Tátrai Tibi. Ezt a két koncertet felvette a Magyar Rádió és május 24-én részleteket sugároztak belőle. Nagyon jó barátok lettünk a General tagjaival, a turné után még ősszel visszajöttem, hogy zenéljek velük. De erről majd később. Május 17-én kedden volt az első koncertünk a Budai Ifjúsági Parkban. Tibi meg Charlie feljöttek a színpadra és beszálltak két számra - nagy siker volt! Egész héten összejártunk. Jammeltünk az Alfa Moziban, ahol próbáltak és voltunk Novai Gabinál házibulin. Még az Állatkertbe is elmentünk. Mert szerettünk egymás társaságában lenni. Pénteken (május 20-án) együtt léptünk fel a Spirállal a Ferihegyi Rock Klubban. Tunyó beszállt hozzánk és elénekelt egy pár rock and roll számot. Másnap, a Kőbányai Ifjúsági Parkban játszottunk a Spirál és a Gemini együttessel.

Vasárnap játszottunk a '77 VIT-Fesztiválon az FTC-pályán. Akkor ismertem meg az LGT zenészeit. A Somlóval egyből egymásra találtunk és nagyon jó haverok lettünk. A többiekkel is jól kijöttem, de Somló Tamással a legjobban. Elismerésünk jeléül eljátszottuk Barta Tamás egyik számát Vörös Hangyabolyt, és ezt a közönség is értékelte. A Szabad Európa Rádió is kijött és csináltak velem egy hosszú interjút.

Új barátok között

Mivel Hajnal Gabi nem kért engedélyt az InterKoncerttől, hogy itt felléphessek, én javasoltam, hogy előzzük meg a bajt. Tátraival felmentem az InterKoncert főnökéhez, Pentz Zsolthoz. Először morgott egy kicsit, mivel nem volt engedély a turnéra, de később megenyhült és mondta, hogy hallotta, hogy milyen jól mennek a koncertek és nem fognak bennünket akadályozni, de legközelebb jelentkezzünk be időben. Azóta is szeretem, ha minden le van tisztázva, és nem radar alatt kell dolgozni...

Tibusz elvitt bennünket a "Sarokházba". Itt találkoztam először Rózsival, (Demjén Ferenc). Elmeséltem neki, hogy feljátszottunk Svédországban egy kislemezt az ő egyik számával, azt felelte, hogy hallott róla. Ott voltam a V'Moto-Rock minden próbáján és az első fellépésüknél is - de erről majd később. Karesz (Frenreisz) is a Sarokházba járt, ő igen nagy rock arc! Már az első találkozásunkkor elkérte a telefonszámomat, a svéd címem és azt javasolta, hogy csináljunk együtt valamit. Török Ádám elhívott bennünket, hogy hallgassuk meg őket a Fészekben szerda este. Örömmel mentünk. Szerintem a Mini rendkívül fontos szerepet játszott a magyar pop-rock világában!

Május 27-én pénteken az Ifiparkban voltunk a parkigazgatónál, Németh Gyulánál (elneveztük Kissingernek, mert annyira hasonlított rá). Megbeszéltük, hogy a következő héten kedden fellépünk. Utána elindultunk Pécsre, az ottani Kultúrházban játszottunk. Hajnal Gabi is velünk tartott szerencsére, mert amikor gyorshajtás miatt megállított bennünket a rendőr, ő elrendezte a dolgot. Büntetést se kaptunk. A rádió azt a koncertünket is felvette. Kíváncsi lennék, hogy ezek a felvételek megvannak-e még valahol? Másnap, szombaton Dunaújvárosban játszottunk egy fesztiválon sok fellépővel, néptáncosokkal. A The Blue Pearls este a városi Ifjúsági Parkban játszott állandó házigazdánkkal, a Spirál együttessel.

A vasárnap sietős nap volt, mert két helyen is várt minket a közönség. Először a debreceni Sportcsarnokban, ahol Tunyó elénekelt velünk egy pár dalt. A buli után rohanni kellett Nyíregyházára, mivel késésben voltunk. 60 kilométert kellett megtenni 30 perc alatt. Szerencsére időben odaértünk az Ifjúsági Parkba, még a roadoknak is segítettünk, hogy gyorsabban menjen a dolog. 

Május 31-én kedden léptünk a Budai Ifjúsági Parkban. Ezen az estén rajtunk kívül játszott a Spirál és a Mini együttes is. Tibi és Charlie feljöttek a színpadra és beszálltak egy pár szám erejéig. Az Ifipark tele volt, és eljött Radics Bélus is. Megkérdezte, hogy játsszuk-e majd a Keresztutat, mert az volt a nagy kedvence. Eljátszottuk neki. A koncert után odajött és kezet fogott velem, megköszönte. Két hét alatt 11 koncertet játszottunk, és mindenhol siker. Nagyon jó érzés volt az együttesnek, nekem meg pláne, hiszen a SZÜLŐFÖLDEMEN érhettem el ezt a hihetetlen sikert.

Ezek az intenzív napok egy életre szóló benyomást tettek rám. Emlékszem például, hogy az egyik számunk előtt egy alaposan kidolgozott szólóval kezdtem. Egy pár fellépés után a Tátrai utánozni kezdett, és szerintem jobban és látványosabban mint én. Én már akkor is mondtam, hogy Tibi és Radics Bélus világsztárok lehettek volna - Clapton és Hendrix szinten -, ha nyugaton élnek.

Búcsúkoncert Svédországban

A turné után felléptünk a The Blue Pearls együttessel június 19-én az Örebro Musikfestival '77- en. Ezen a fesztiválon olyan legendás jazz-zenészek játszottak, mint Anthony Braxton Group, Horace Silver és Paul Bley. Nagy elismerés volt számunkra ezekkel a neves csapatokkal együtt fellépni. A svéd rádió is jelen volt az eseményen, és bejátszottak néhány felvételt a fesztiválról. Minket is felvettek és leadták az egész műsorunkat. Ezzel a felállással ez volt az utolsó koncertünk, mert azt éreztem, hogy most már valami teljesen mást akarok kipróbálni. Fájt a szívem, hogy az egyik kedvenc gitárosom, Tommy Bolin meghalt. Játszott Billy Cobham's Spectrum szuperalbumán, a Deep Purple albumon és kiadott két szólólemezt is Teaser és Private Eyes címekkel. Csak 25 éves volt, amikor elhunyt.

Előre szeretek nézni, nem hátra. A magyar turné alatt sok márkás zenésszel barátkoztam össze és kaptam néhány csábító ajánlatot. Rágtam magam, hogy mi legyen. Úgy gondoltam, hogy jobb tovább tanulni a zenét is, mert szerintem az ember soha nem tud eleget. Mikor ezt gondolja magáról valaki, akkor van igazi nagy szarban. Már a májusi turné alatt kapcsolatba kerültem Csepei Tiborral. Jó néhányan tanultak nála személyesen vagy a könyvein keresztül. Beszéltem Tátraival és úgy döntöttem, hogy lejövök és megpróbálom mind a kettőt összehozni, mármint hogy jazzgitárt és zeneelméletet tanulok Csepeinél, és közben játszom a Generállal. De ez nem volt olyan könnyű, mint gondoltam. Először a stockholmi Magyar Nagykövetség nem akart vízumot adni, Csepei adott egy igazolást, hogy tényleg nála tanulok majd. Végre megkaptam a vízumot.

Amikor a kezemben voltak az engedélyek, csak akkor kezdtem hirdetni a svéd újságoknak. A svéd zenész barátaim búcsúkoncertet tartottak nekem az örebroi Brunnsparkenban augusztus 26-án. 15 zenész. A koncert háromórás volt. Haverok jöttek-mentek a színpadon, én három teljes órát ott álltam és gitároztam teljes szívemből. Elérkezett az a pillanat, amikor a csodagyerek felnő és elindul világgá. Várt rám a nagy kaland, a magyarországi rockzene világa!

A Generál zenésze

Szeptember 12-én hétfőn érkeztem vissza Budapestre. A kocsi tele volt pakolva hangszerekkel és ruhákkal. Nem nyaralni jöttem. Szerdán nagy házibuli volt Novainál a Generál tagokkal. Örültünk, hogy újra találkoztunk és elkezdtük kovácsolni a terveket. Addigra már néhány svéd újság közzétette a Generállal történő közös elképzeléseket. Ők abban reménykedtek, hogy az újságcikkek és a közreműködésemen keresztül sikerül nekik Svédországban is befutni. Miközben vártunk a cikkek megjelenésére, elkezdtük a próbákat az Alfa Moziban. Voltunk stúdióban és elmentünk Pentz Zsolthoz is. Örült, hogy előre kértünk tőle engedélyt és mondta, hogy semmi probléma, nyugodtan játszhatok a Generállal. Tibi meg én örültünk, hogy újra együtt zenélhetünk. Bejátszottunk egy pár számot is, amit én írtam.

Van egy sztori, ami nincs összefüggésben a zenével, mégis érdekes. Annak idején volt Svédországban egy fodrász barátnőm, aki megtanított arra, hogyan kell hajat vágni. Ennek az lett az eredménye, hogy néhány zenésznek; Charlienak, Cucinak, Novai Gabinak, Menyusnak, Lerch Istvánnak, Papp Gyulának én vágtam a haját. 

Az első fellépésem a Generállal október 2-án volt az E-Klubban. Két saját számot játszottam velük és beindult a szekér, legalábbis akkor úgy nézett ki. Minden nap bent voltam az ORI-presszóban (a nagy pletykafészekben) és ott persze sok zenésszel találkoztam és összebarátkoztam.

Két hétre rá a Generál külföldre ment turnézni, nem emlékszem, hogy Lengyelországba vagy a Szovjetunióba. Felmentünk Tátraival Pentz Zsolthoz, de sajnos nekem nem tudott munkaengedélyt adni, hiszen ez 1977-ben történt, én pedig svéd állampolgár voltam.

Új utakon Magyarországon

Ez idő alatt volt egy magyar barátnőm, Mártika és ő vigasztalt és magyarázta, hogy itt nem olyan könnyen mennek a dolgok, mint a nyugati országokban. Akkor meghívott Gáti Zoli, hogy játsszak a Spirállal. Hat koncertet zenéltem velük. Nagyon megszerettem Zolit meg Tunyót, ügyes zenészek voltak és főleg jó barátok! Minden héten az E-Klubban voltam és kaptam tőlük egy egyéves, két főre szóló ingyenes belépőt. Itt találkoztam újra Rózsival, aki meghívott a próbájukra, menjek el, hallgassam meg a V'Moto Rockot. November 23-án szerdán találkoztam velük és már az első pillanatokban összebarátkoztam Menyussal (Menyhárt János). Egy darabig olyanok voltunk, mint a sziámi ikrek, mindenhová együtt jártunk, éjszakázni, csajozni és gitároztunk is sokat.

Másnap az ORI-ban összefutottam Bódi Magdival és a férjével. Megkérdezték, hogy én vagyok-e a svéd szupergitáros. Azt válaszoltam, hogy szupergitáros azt nem tudom, de igen, én vagyok Svédországból a Béla. Elhívtak a lakásukra és hajnali fél kettőig próbáltak rábeszélni, hogy gitározzak Magdi új bandájában. Azt feleltem, hogy nem tudom, hogy mi lesz még ebben az évben itt Magyarországon, de nem mondok le semmit, mielőbb ki nem próbáltam. Ezt elmeséltem Menyusnak amire ő azt mondta, hogy próbáljam ki velük legalább egyszer és akkor ráérzek, hogy érdekel-e vagy sem. Szombaton ott voltam az Urániában Menyussal a főpróbán. Vasárnap (november 27-én) volt a V'Moto Rock bemutatkozása az Uránia moziban. Nagy sikerük volt, meg is érdemelték, mert nagyon jól szólt a buli. Akkor ismertem meg Cinit (Zalatnay Sarolta), ő nevezett el engem Svéd Bélának és ez rám is ragadt. Én mindig csak mosolyogtam, ha ezt a nevet hallottam. Hétfőn elmentem Bódi Magdi próbájára, ahogy Menyus javasolta. Jó, hogy hallgattam Menyusra, hogy egyből meg fogom érezni a dolgot, mert igaza volt. Számomra megtisztelő volt az ajánlat, de megmondtam nekik teljesen őszintén, hogy ez nem az én zeném. Ennyi volt az egész Bódi Magdi Band történet. Másnap jó hangulatban jammeltem Menyussal, Lerch Pityuval, Herpai Sanyival és a Rózsival kint Kőbányán, ahol próbáltak.

A V.Moto Rock barátság

Kedd este a V'Moto Rock a Stúdió 8-ban játszott be két számot, ebből az egyik a Ne sírj volt. Csütörtökön Rózsinál és Ildikónál voltunk, csináltunk pizzát, én hoztam hozzá Svédországból oreganot, ez azért érdekes, mert ezt a fűszert akkor még nagyon nehéz volt az itteni boltokban megkapni. A bulin ott volt Kovács Kati is. Az egész dolog érdekes volt, mivel ők szerettek volna a Svéd Bélával találkozni, én meg örültem, hogy sikerült velük így privát összejönni. Hát ki nem emlékszik a Nem leszek a játékszered-re? Én meg ott ültem velük, pizzát ettünk és söröztünk jó hangulatban. 

Azért jöttem ilyen jól ki Menyusal és Rózsival, mert nem hallottam tőlük olyan - talán tudnál ebben, vagy abban segíteni... - mondatokat, mint másoktól. Amikor visszajött a Generál együttes külföldről, éreztem, hogy ez a hajó elment. Nem akarok senkit megbántani, de úgy éreztem, hogy néhányan a zenekarból csak ki akartak használni engem. Én nem voltam menedzser. Rendben. Voltak és vannak kapcsolataim, de én zenész vagyok. Ki kell hangsúlyoznom, hogy még mai napig a Tibivel meg Charlieval jó haverok vagyunk.

Szombaton, a V'Moto Rock a Várklubba lépett fel. Sanyi nagyon berúgott és sokat beszéltünk a keddi jam sessionrol. Vasárnap, 4-én, Miskolcon játszottak Rózsiék. Nagyon jó koncert volt, mert leengedték a hajukat. Ekkorra már nagyon összeszedett volt az előadásuk. A fellépés után egy nagy bulira voltunk hivatalosak rádiós személyiségekkel és rendezőkkel. 

Így telt el az ősz, nappal a Csepeinél, este meg éjszakáztam a magyar rockzene világban. Akkor még csak 25 éves voltam, bírtam. December 15-én tartottunk a Somlóéknál egy nagy házibulit. Tamást még májusban ismertem meg. Viszont ezen az estén találkoztam először Papp Gyulával. Egy életre szóló barátság alakult ki...

Folytatjuk (26.09.22.)

Készítette: Fiery