Magyar hontól Svédországig és vissza - Bela Svärdmark – Epilógus

Talán nincs is szebb pillanat egy hosszú életúton visszanézve, mint amikor az ember megáll egy percre, visszatekint, és már nem azt számolja, mennyi mindent ért el, hanem azt, mennyi mindent kapott az élettől. Bela Svärdmark számára az elmúlt évtizedek nem múltak el nyomtalanul: dallamok, arcok, barátságok, közös muzsikálások és felejthetetlen találkozások őrzik mindazt, amit az évek során megélt.
De vannak emlékek, amelyek minden másnál mélyebben élnek benne. Édesanyja szeretete és útravalóként kapott szavai ma is elkísérik, és talán nincs fontosabb kívánsága annál, mint hogy egyszer, valahol odafent, büszke lehessen rá. A gyász megtanította arra, hogy az embernek idővel egyedül kell megtalálnia a saját útját, de azt is, hogy akit igazán szeretünk, azt soha nem veszítjük el egészen.
Közben a gitár továbbra is ott van a kezében, és minden egyes megszólaló hangban benne rejlik egy egész élet tapasztalata, öröme, fájdalma és hálája. Nem a fiatalságot akarja visszahozni, hanem azt a képességet megőrizni, amely egész életében előre vitte: hogy mindig legyen miért játszani, tanulni és továbbadni valamit másoknak. Talán ezért is olyan fontos számára, hogy a zenéje ne csupán emlék legyen, hanem másokban is érzéseket, gondolatokat és örömöt ébresszen. Hetven évvel azután, hogy édesanyja kezét fogva átlépte a hegyeshalmi határt, ma is ugyanazzal a szeretettel fordul Magyarország felé, ahogyan az ember ahhoz a helyhez fordul, ahol minden elkezdődött. Svédország lett az otthona, de magyarságát soha nem kellett maga mögött hagynia, mert az nem földrajzi kérdés, hanem a szív legmélyebb bizonyossága. És amikor a saját dalának sorait idézi – "Magyar vagyok én, ha néha nem is úgy tűnik" –, abban talán benne van mindaz, amit szavakkal nehéz lenne elmondani. Húsz fejezeten keresztül követtük egy különleges ember történetét, de a legfontosabb dallam talán mégsem a lemezeken, a koncerteken vagy a felvételeken marad fenn, hanem azok szívében, akiket Bela zenéje és embersége megérintett. Mert amíg valaki továbbvisz egy dallamot, egy gondolatot vagy egy szeretettel őrzött emléket, addig semmi sem ér véget igazán.
Epilógus
Édesanyám halála után az életem gyökeresen megváltozott. Ő bölcs tanácsokkal terelt a helyes útra, amikor én magam nem mindig tudtam, mi a legjobb nekem. Mostantól saját lábamon kellett állnom, és magas etikai szintre épülő saját erkölcsi alapelveim szerint kellett élnem. Úgy akarok élni, hogy édesanyám büszke lehessen rám, amikor a mennyből néz le rám. Anyám szeretete, önzetlensége és bölcs szavai továbbra is bennem élnek.
Sok időt szenteltem a Testvériségnek, ahol a fiatalabb testvérek tanítója voltam, és a gyűléseken én feleltem a zeneért. Ez vigaszt és erőt adott nekem, ami segített átvészelni anyám halála miatti gyászomat.
A zene továbbra is az életem vezérfonala. Minden nap gitározom és gyakorlok. Olvastam egy interjút Arne Domnerusszal – egy legendás svéd zenésszel –, amelyben azt mondta: "Fiatal koromban azért gyakoroltam, hogy jobb legyek – most, hogy öreg vagyok, azért gyakorlok, hogy ne romoljak". Ezek a bölcs szavak megragadtak bennem. Jövőre leszek 75 éves, és belátom, hogy több a tegnapom, mint a holnapom…
Gyakran meghívnak vendégművészként koncertekre. Remek érzés egy energiával teli, érzelmekkel átitatott gitárszólót játszani. Egy varázslatos láncreakció: egy feltöltő érzéssel kezdődik, amely aztán a gitáron keresztül tovább adódik a hallgatónak. Hálás vagyok, hogy megkaptam azt a képességet, hogy olyan zenét és szövegeket írjak, amelyeket az emberek magukévá tettek, és amelyek megérintették őket. Ami a szívből jön, az a szívhez is eljut. Anyám mondta: Fiam, ne hagyd, hogy bárki elhomályosítsa a fényedet csak azért, mert az az ő szemükbe világit!
Egy ideje már egy gitárosoknak szóló zenei programon dolgozom. Rengeteg hasznos gyakorlat, amelyek segítenek nekik fejlődni és jobbá válni. Szerettem volna ingyenesen közzétenni a tanfolyamot az interneten, de azok, akik a programozásban segítenek, fizetést kértek. Így kompromisszumot kötöttünk: a gitártanfolyam az interneten lesz elérhető, nagyon kedvező előfizetési díjért. Már több mint száz különböző gyakorlatot készítettem különböző szinteken.
Emellett a 60-as évektől kezdve a különböző zenekaraimmal készült régi felvételeken is dolgozom. CD-re másolom őket. Érdekes hallani, hogyan fejlődtem az évek során. Természetesen cover-dalokkal kezdődött, majd később saját szerzemények is hozzáadódtak.
1968 óta gyűjtöm Fleetwood Mac-felvételeit. A BBC-n sugárzott koncertjeikből sikerült összegyűjtenem a 99%-át; van néhány dal, amelyet még a BBC sem őrzött meg. Akkoriban a társaságok a műsor sugárzása után törölték a szalagokat, hogy azokat újra felhasználhassák. Nagyon szomorú, hogy rengeteg fantasztikus zene a Beatlestől, a Fleetwood Mactől, a Rolling Stonestól, a The Who-tól stb. egyszerűen csak törlésre került…
Egyébként a Fleetwood Mac és Peter Green összes kiadványa 100%-a megvan nekem LP-n, CD-n, DVD-n és kazettán. Időbe és pénzbe került, hogy összeállítsam ezt a hatalmas gyűjteményt, de ugyanakkor nagy örömet is okozott, hogy ennyi éven át hallgathattam a zenéjüket. Ami a The Beatlest illeti – akik sokkal több lemezt adtak ki –, belőlük is van egy komoly gyűjteményem. Megvannak a mono- és sztereó-boxkészleteik, minden albummal együtt. Valamint az összes BBC-felvétel és az Anthology sorozat, sőt számos koncertfelvétel is, hivatalos és bootleg. Ez a két zenekar jelentette a legtöbbet számomra a 60-as években, amikor elkezdtem gitározni és saját zenekarokat alapítani – így a szeretetem irántuk máig megmaradt.
2020, július 25-én elhunyt zenei példaképem, Peter Green. Nagyon szomorú volt, a világ minden tájáról kaptam részvétnyilvánításokat. A zeneipar tudta, milyen szoros kapcsolat fűzött minket egymáshoz. Peter Green nélkül nem lettem volna az a zenész, akivé váltam. Ő fedezte fel a tehetségemet már korán (1968-ban), és ő ösztönzött arra, hogy tovább fejlődjek.
2021-ben elértem a Testvériség legmagasabb fokozatát. Ez a fokozat megszerzése – mindazzal együtt, amit ez magával hozott – szintén egy mérföldkő volt az életemben. Ekkor hozzáférést kaptam a hatalmas könyvtárunk összes könyvéhez, és közülük körülbelül 150-et elolvastam. Ezek a könyvek megtanítanak minket az empátiára, a toleranciára, a türelemre és az emberszeretetre. Segítenek nekünk abban, hogy elkerüljük az erkölcsi zátonyokat.
Mint minden spirituális kereső, én is arra vagyok kíváncsi, mi az élet értelme. Mindenki megtalálja a saját válaszát, én pedig még mindig azt a választ keresem, amellyel biztonságban érezhetem magam. Egész életemben arra törekedtem, hogy összeegyeztessem az észszerűséget és a lelkiséget. Hogy felismerjem hibáimat és megértsem a dolgokat, hogy lelki erőt szerezzek és gyakoroljam a megfontoltságot. Az egyik legfontosabb emberi érték a felebarát iránti szeretet. Ennek megfelelően az elmúlt 40 évben minden hónapban adományoztam a Caritas tevékenységének.
2021, október 11-én nagyszabású gálaest volt az Erkel Színházban. Papp Gyula betöltötte a 70 életévét. Nagyon jó volt találkozni ennyi régi zenésszel: Skorpióval, Charlie-val, Cinivel és még sok mással. Két dalt játszottunk a Safarival: a Szó ami szót és a Give Me Your Love Tonight-ot. Ez volt az első alkalom 36(!) év után, hogy Gyula, Miki és én együtt játszottunk. Csodálatos érzés volt újra együtt állni a színpadon ennyi év után. Néhány nappal később a Safari részt vett a Soul History című rádióműsorban. Gyulával még mindig szoros és őszinte a kapcsolatunk. 1977 óta vagyunk barátok, így jövő évben lesz 50 éve. Ő 75 éves lesz, és a születésnapi koncertjét a Barba Negrában tartják, 2027, január 23-án. Ha minden jól alakul, vendégművészként fellépek én is.
1956 őszén édesanyám meghozta azt a bátor döntést, hogy gyermekei számára jobb jövőt keres külföldön. November 26-án átléptük a határt Hegyeshalomnál. Pontosan 70 éve történt ez. Az első négy évemet Magyarországon töltöttem, és 70 éve Svédországban élek, ennek ellenére lelkem mélyén magyar vagyok. Hálás vagyok az élet gyümölcseiért, amelyekben részesülhettem, és azért a szeretetteljes kapcsolatért, amely szülőhazámhoz fűz. Nagy szeretetet érzek magyar rokonai és barátaim iránt. Egy pár sor a Szó, ami szó dalomból:
"Magyar vagyok én, ha néha nem is ugy tűnik. Visszajövök én, ha néha nem is úgy tűnik.
Isten, áldd meg a magyart!
Készítette: Fiery


