Magyar hontól Svédországig, és vissza - Bela Svärdmark – 15.-16. rész

1993 elején felkérést kaptam, hogy csináljak egy 20 éves születésnapi koncertet a régi együttesemmel, a Puss & Krammal. Én nem vagyok a nosztalgia híve, a jelen és a jövő fontosabb, de mérlegeltem, hogy talán mégis valami jó dolog alakulhat ki ebből. Azt feleltem, hogy rendben, de sok próbára lesz szükség, hogy profin összeálljon a műsor. Voltak régi élő felvételeim és lekottáztam a számokat, rengeteg munka volt benne. Ha már jubileum, akkor kitaláltam, hogy játsszon a The Blue Pearls is, az első saját blues bandám!

A tavaszt végig próbáltuk és nagyon jól szóltunk már. Az elején tisztáztam a többiekkel, hogy csak akkor állok színpadra, ha tökéletesen szól a produkció. Egész évben játszottam a Safarival, így három zenekar repertoárját kellet a fejemben tartani. Az újságok és a rádió felfújta a jubileumi koncertet és minden jegy elfogyott jó előre. Május 21-én tartottunk két koncertet is, az egyiket Frimisben, Örebroban. Ezeregyszáz ember volt kíváncsi ránk, többen, mint a világsztárokra. Emlékezetes este volt, nagyszerűen éreztük magunkat a színpadon. Örültem, hogy belevágtam.

Ősszel megkerestek a rendezők, hogy volna-e kedvünk megismételni ezt az emlékestet a két zenekarral. Elvállaltam, de ezt később megbántam. Ugyanis ekkor a zenekarok már nem akartak próbálni mivel tudták a számokat. Október 8-án játszottunk Frimisben, de így már nem volt olyan varázslatos, mint a tavaszi koncertek. Ugyanez történt kicsit más szinten Eric Claptonnal 2005-ben. Felkérték, hogy játsszon pár koncertet a régi Cream-mel. Clapton belegyezett, de kikötötte hogy Jack Bruce-szal és Ginger Bakerrel több közös próba legyen. Megvoltak a próbák és valóban a koncertek nagyon jól sikerültek a Royal Albert Hallban, május 2-3-5-6, még 2005-ben. A bulikról készült CD és DVD is. Viszont ősszel, október 24/25/26-án, amikor felléptek New Yorkban a Madison Square Gardenben, sajnos az történt, hogy visszatalált az régi arrogancia. Jack és Ginger szerint nem kellet próbálni. Következetesen, nem is szóltak olyan jól az októberi koncertek, akkor Clapton beleunt és mondta hogy soha többet! Innentől én is így gondolkodom.

Egész életemben szerettem koncertekre járni, de csak a legjobbakat nézni/hallgatni, ezáltal találok új inspirációt. 1994. január 30-án fellépett Jay Graydon All Star Project Örebroban, a Club 700-ban. Jay játszotta a fantasztikus gitárszólót a Steely Dan felvétélen, Peg és ő volt az Airplay egyikvezetője. Hozott magával szuper zenészeket, akik előtte játszottak például Chicagoval, Totoval és Mr. Misterrel. Remekül sikerült koncert volt fantasztikus zenészekkel.

Hívott Papp Gyula, hogy már itt lenne az idő, hogy újra együtt játszunk. Azt feleltem neki, hogy szívesen benne vagyok, javasoltam, hogy beszéljen Mikivel is. Habár már egy pár éve sikeresen játszottam a svéd Safarival, nagy örömmel léptem volna fel kedves barátaimmal is, Gyuszival és Varga Mikivel.

A felkérések éve

1995-ben újra kaptam egy felkérést a svéd tévétől, hogy írjak zenét egy műsorra, amit örömmel vállaltam. Szerettem csinálni, mert teljesen más zene volt, mint amit én játszottam a színpadon. Az utolsó pár évben felváltva koncerteztem a Safarival és The Blue Pearls-szel is. A Safarival sokszor a saját bejátszott zenei háttereket használtuk. Ezek mind profin szóltak, de megvolt a maga korlátja is, mert előre meg volt a forma, hogy milyen hosszú lehet egy dal. Ha belejöttem volna a zenébe és akartam volna egy hosszabb gitárszólót, akkor nem fért volna bele. Éreztem, hogy muszáj kialakítanom egy helyet az improvizációnak. Számomra minden előadás kreatív folyamat, azért döntöttem, hogy onnantól csak élő műsort játszom!

Június 12-én kaptam levelet az AB Tipstjants-tól (svéd állami totó-lottó). Kérték, hogy adjam nekik a Safari nevet, mert azt egy új szerencsejátékban szeretnék felhasználni. Azt hitték talán, hogy beszarok, ha egy ilyen nagy állami cég fenyeget, de összetévesztettek valaki mással. Én nem azért védtem le a nevet, hogy valaki másnak ajándékozzam. Dávid és Góliát helyzet volt. Öt évig tartott a jogvita, nem sikerült lenyúlniuk a Safari nevet!

Június végén megvettem Gary Moore új albumát Blues For Greeny. Az egész albumon Peter Green szerzeményei voltak. Garynek - mint nekem - Peter volt a nagy példaképe. Ott ültünk a zenészhaverokkal a kertünkben és hallgattuk az új lemezt. Akkor édesanyám mondta, hogy nekem azért jobban tetszenek az eredeti felvételek a Peter Greennel. Srácok csak hápogtak, hogy anyukám ennyire értett hozzá.

Szeptember 1-én volt a bemutatkozó koncert az újra alakult The Blue Pearls csapatommal. Nagyon kellemes érzés volt a lelkemnek a nagy siker. A két hét alatt - amíg Magyarországon voltam - sok időt töltöttem Gyulával és az új barátnőjével, Sárdy Barbarával. Ekkor csak 18 éves volt Barbi, és első látásra szimpatikus, láttam hogy egy nagyon értelmes lány. Mikivel is találkoztam, ekkor már tíz éve volt hogy együtt zenéltünk, de megmaradt az őszinte barátság. Szintén újra találkoztam Gáti Zolival és Patai Tamással is.

Az október ismét nosztalgia hónap volt. 6-án játszottam a legelső zenekarommal, Kindred Soul-lal. A rendezőknek sikerült összehozni a régi baráti kört akik Örebroban a '60-'70-es években jártak az ifjúsági klubokba. Olyan emberek is eljöttek megnézni bennünket, akiket nem láttam már 25 éve. A hónap végen, 21-én vendégművész voltam a Fabians együttesben. Karlskogaban színtén egy '60-as pop-gála volt több híres svéd bandával az arany évekből. Kellemes este volt, de éreztem, hogy most már elegem volt a nosztalgiából egy jó ideig. 26-án játszott a The Blue Pearls egy új zene pódiumon, a Stationban, ami Örebro egyik régi vasútállomása. A tévé ott volt és később le is adták a koncertünket.

Újult erővel

1996. január 12-én Stockholmban jártam egy tévécsoportnál, ekkor volt a bemutatója a műsornak, amire én írtam zenét. Kedvező energiát éreztem körülöttem - ami nekem fontos - és ezáltal jött az inspiráció, hogy új számokat írjak, születtek is sorban. Május 5-én játszott David Lamar, a legendás amerikai Canned Heat volt gitárosa, Örebroba. Felhívott a színpadra és jammeltünk egy pár bluesban. 

A sikerek folytatódnak

Julius 4-én, anyukám, Bjarne és én megint Budapestre jöttünk. Egy nagy családi összejövetelt tartottunk, ünnepeltük anyu hetvenedik születésnapját. Újra volt alkalom sok időt eltölteni Gyuszkóval és Barbival. Feltűnt a régi jó érzés, hogy szellemi testvérek vagyunk. Együtt voltunk Agárdon, 17-én meghallgattuk Patai Tamást a Repuplic-kal. Aznap Tátrai Tibi és Charlie is felléptek. Úgy mulattunk együtt, mint azelőtt, valóban szerettünk egymás társaságában lenni.

Augusztus 17-én játszottam a The Blue Pearls együttesemmel Örebro Stadparkban, ahol régen felléptem a Skorpióval és Janne Schafferel is. Örebro városa szponzorálta ezt a előadást, ezért a nagy közönségnek ingyenes volt a koncert. 24-én újra meghívott David Lamar és élő albumot játszottunk fel együtt, egy hajón. Jól éreztem magam az új The Blue Pearls-el, mivel most valóban csak örömzenét játszottam. Kialakult, hogy a dalok egyik felét saját szerzeményeim, másik felét pedig a Fleetwood Mac-számok alkotják.

December 28-án mentünk Stockholmba, a Polar Studiosba. Az Abba-nak volt a legendás stúdiója, ezen a helyen olyan világsztárok, mint például a Rolling Stones, Led Zeppelin és Genisis játszottak fel dalokat. Tele voltak a falak plakátokkal, akik ott játszottak. Ismertük az egyik hangmérnököt és általa játszottuk fel feketén az éjszakában a számokat, ezért kapott asztal alatt tőlünk 1000 US dollárt. Hasonló körülmények között játszotta fel Fleetwood Mac - szintén hajnalban, amikor üres volt a stúdió - az egész első albumát a Londoni CBS stúdióban, még 1967 november-decemberében...

Az első honlapok kora

1997. január 9-én levél érkezett Magyarországról. Előtte, még decemberben küldtem az édesapámnak egy karácsonyi lapot és ekkor jött a válasz a feleségétől. Mielőtt kinyitottam, már sejtettem, hogy mi lesz benne. Azt írta, hogy sajnálattal közlöm veled, de apád meghalt két éve, büszke volt rád nagyon! Nem tudatták velem a pontos dátumot, még a mai nap sem tudom, hogy mikor és hogyan halt meg az édesapám. Emlékszem, egyszer találkoztam vele - már felnőtt koromban -, 1983. január 5-én a születésnapján. Kapott tőlem egy P.S. Band kislemezt, aminek nagyon örült. Büszke volt rám.

Tavasszal folytattuk a koncerteket a The Blue Pearls-szel, hatalmas sikerrel. Március 26 és 27-én volt kettő és félórás műsor velem a svéd rádióban, játszottak be zenét a Kindred Soul-lal, Generállal, Skorpióval, Safarival és The Blue Pearls-szel. Április 5-én elindítottuk az első honlapunkat. Mats Blomgren, a basszusgitárosom kezelte, aki nagy szakértőnek bizonyult. Ekkor még csak fényképek és szövegek voltak az oldalon és semmi zene. Egy új nemzetközi fázis kezdődött a (zenei) életemben.

Május 4-én játszottunk egy Vörös Kereszt által támogatott gálán Örebroban. Találkoztam a CBS lemezcég spanyolországi igazgatójával, Jorge Baeza-val. Hazajövetel után volt egy pár fellépésünk a The Blue Pears-el. Ez évben jelent meg egy új Peter Green album; Peter Green Splinter Group. Tíz hosszú év után végre kijött kedvenc gitárosom új lemeze. Az egésznek olyan Laid back hangulata volt, és sikeres lett mivel nagyon sokan vártunk az új felvételekre Petertől. A lemezen volt két stúdiófelvétel és a többi élő koncert az 1996-os angol turnéjáról.

Örebro várostól felkérést kaptunk, hogy ismételjük meg a tavalyi előadást az Örebro Stadsparkban. Sokszor az ember nem próféta a saját hazájában, de szerencsére, minket nagy szeretettel fogadtak. Ekkor is támogatta a város a koncertet, mint az előző évben, és augusztus 16-án több ezren jöttek hallgatni a The Blue Pearls szabadtéri koncertjét. Bejátszottam a DAT-magnómmal a felvételt és néhány szám, mint például egy 14 perces Rattlesnake Shake remekül sikerült. Egyből ki is raktuk a honlapunkra. Az elején egész felvételeket pakoltunk a koncertünkből, de amikor erről tudomást szerzett a svéd STIM (jogvédő hivatal), jelezték, hogy csak részleteket szabad kirakni.

Szeptemberben kaptam levelet Kanadából, Don Brown-tól, aki a világ legnagyobb Peter Green és Fleetwood Mac felvételeivel rendelkezik. Megvan neki minden hivatalos és bootleg felvétel, ami csak létezik. Tetszett neki nagyon, ahogy mi játszottuk a Fleetwood Mac dalokat, és kért másolatokat. Azóta is nagyon jó barátok vagyunk és mai napig cserélünk egymással sok mindent. Október 28-án írtam az Amerikai elnöknek Bill Clinton-nak. Küldtem neki néhány felvételt, mivel volt egy közös nevezőnk, a Fleetwood Mac. Ez a zenekar volt mindkettőnk kedvenc zenekara. Kaptam tőle egy dedikált fotót To The Blue Pearls, Best wishes, Bill Clinton. Többször írtunk egymásnak és tárgyaltunk arról, hogy a zenekarom talán tudna fellépni egy kultúresten a Fehér Házban.

November 8-án játszott a John Fogerty, Karlskogaban. Ekkor 52 éves és gondoltam előre, hogy ne várjam el, hogy olyan jó lesz, mint a Creedence Clearwater Revival időben, de nagyon meglepődtem, mert jobb volt, mint bármikor. Újra be kellett látnom, hogy a kor nem számít, ha valaki teljes szívéből csinálja a zenét. Nagyon jó kedve volt, 28 (!) dalt játszott, plusz két ráadást.

Levél Clintonnak és vissza

1998, januárban robbant a bomba, hogy Clintonnak volt egy kapcsolata a Monika Lewinsky-vel. Írtam egy hosszú levelet az elnöknek. Közöltem vele hogy most fog kiderülni, hogy kik az igazi barátai, kik maradnak mellette. Egy csomó ember, akik addig mellette álltak, ekkor hátat fordítottak neki. A hamis barát olyan, mint az árnyék, kísér, amikor süt a nap - de eltűnik a sötétben! Február 19-én kaptam választ, amiben Bill és Hillary Clinton mind a ketten megköszönték, hogy gondoltam rájuk. Március 5-én volt a svéd tévében egy műsor amelyben én játszottam fel a zenét.

Május 10-én ismét Spanyolországban kötöttem ki. Ekkor nem csak Torreviejaban voltunk, ahol anyuék laktak, hanem hosszú kirándulásokra is mentünk, Granadába, Sevillába, egészen a Portugál határig. Nagyon szerettem ott lenni a régi kultúrák miatt. Örebroban, május 21-én, játszottunk fel egy pár számot, amelyből később néhány CD-re került. Szuper jó hangulatban voltunk és minden dalt egy feljátszásra vettünk fel. A gitárszólók a legjobbak lettek, amit játszottam valaha. Június 4-én megjelent egy újságcikk, hogy a holnapi koncertet a The Blue Pearls-el lehet élőben követni az interneten. Ez akkor még nagy újdonság volt. 5-én tartottuk meg a kibertéri koncertet a Q Club-ban, Örebroban. Ekkor már volt egy digitális stúdióm és itt komoly munkákat végeztem a zenélés mellett, kezdtem maszterelni mások anyagait; felvételeket, teljes CD, stb. Készítettem egy The Blue Pearls CD-t is négy élő felvétellel. Ezt kezdtük küldeni szakembereknek.

1999. január 19-én egy hatalmas újságcikk jelent meg rólam a Nerikes Allehandaban. Volt egy sorozatuk hangszerekről és minden hangszernél írtak egy legendás zenészről, aki azon a bizonyos hangszeren játszott. Például; szaxofon - Charlie Parker, klarinét - Benny Goodman stb, elektromos gitár - Bela Svardmark. Óriási elismerés volt számomra, egy ilyen "neves társaságnak" a tagja lenni! Január végen megjelent egy Fleetwood Mac 2-cd's album, Vaudeville Years. Ezek régi BBC-felvételek voltak, stúdió jammek és alternativ verziók. Nekem mindig kiskarácsony, amikor találok felvételeket tőlük, ami nincs még meg nekem.

Peter Green

Február 27-én találkoztam példaképemmel, Peter Green-nel, amikor játszott Karlskogaban. Peter mesélte, hogy sok emberrel találkozott életében, de az én arcomra emlékszik. Fél órát ültünk az öltözőben, emlékeztünk régi közös találkozókról a koncert előtt. Kapott egy The Blue Pearls CD-t, egyből kiszúrta a képet rólam és mondta, hogy neki is egy ilyen szép régi Les Paul gitárja volt a Fleetwood Mac időben. Örült a CD-nek és mondta, hogy kíváncsi hogy hogyan játsszuk az ő két dalát; Watch Out és Rattlesnake Shake-et. Igazi szívbéli örömöt okozott nekem, újra látni Petert a színpadon élőben játszani.

Június 12-én, Eskilstunaban voltam. A Magyar nagykövet tartott tájékoztatót az új szabályokról a külföldön élő magyaroknak. Teljesen más volt a hangulat, mint a régi szép időben. Egy magyar zenekar játszott és egy népi tánc-csoport is fellépett. Szeptember 25-én, játszott Mick Taylor Vasterasban a Village Club-ban, turnén volt reklámozni az albumát, A Stones' Throw. Többi zenész; Max Middleton billentyű, Robert Ahwai gitár, Michael Bailey basszus és Jeff Allen a doboknál. Remek koncert volt. Nagyon meglepődtem, hogy milyen jól énekelt Mick. Hogy szuper gitáros, azt már tudtam, amióta legelőször hallottam Idrottshusetben, Örebroban, október 7, 1967-ben. Koncert után, beszélgettünk egy régi John Mayall-koncertről, amikor kérésemre eljátszották a Peter Green-től a The Supernaturalt. Ajándékoztam Mick-nekegy The Blue Pearls CD-t.

December 15-én, volt Örebro egyik legnagyobb ingatlankereskedőjének, Per Johan Behrn-nek az 50 éves születésnapi bulija. Én voltam a szórakoztatási menedzser, intéztem a zenei műsort. Természetesen játszott az én bandám is. Mivel  segítettem, hogy sikeres legyen a buli. Viszontszolgálatot tett, hogy segített lakáshoz jutnom Örebro centrumban, azóta is itt lakom. Szilveszter este nagy esemény volt, mivel nem csak egy új év állt előttünk, hanem egy új évezred - 2000. Sok helyen az egész világban, már több évre előre le voltak foglalva éttermek/szálódák. Én az örebroi Eurostop-ban léptem fel. Óriási parti volt, hatalmas tűzijátékokkal, reggel négyig tartott a buli.

Seattleben, USA-ban, Clancy Dunigan játszott néhány The Blue Pearls dalt a rádióműsorában; Clancy´s Bar & Grill-be. Clancyt kijelölték kétszer, mint legjobb Blues DJ Amerikában és ha neki tetszett egy banda és javasolta őket - akkor nagy visszhangja volt és arra oda figyeltek. Ezáltal sok minden megváltozott. A svéd rádió készített velem újra egy portrét mivel ekkor már felfigyeltek ránk USA-ban is. Az egyik dolog hozta a másikat.

2000 tavaszán, Per Johan Behrn felajánlotta, hogy szponzorál nekünk egy profi promóciós CD-t, 12-oldalas színes booklet-el. Egész nyáron és ősszel ezen dolgoztunk, amikor végre kész lett az album kilenc dallal, akkor furcsa helyzetbe kerültem. Kiderült, hogy a bandámból nem mindenki akart/tudott annyi energiát és időt belefektetni amennyit kellet volna, mivel volt feleségük/gyerekük. Én az egész életem örömteli módon a zenére áldoztam, de nem várhattam el a többiektől, hogy ők is ezt tegyék. Nem volt más választásom, mint három új fiatal zenészt bevenni a zenekarba, akinek nem voltak hasonló elkötelezettségük. A fiúk még meg sem születtek mikor a Peter Green's Fleetwood Mac a csúcson volt a hatvanas évek végen. Kaptak tőlem rengetek felvételt B.B. King-gel és Fleetwood Mac-kel - és ez által jól ráéreztek a stílusra. ...

Folytatjuk...

Fiery