Magyar hontól Svédországig, és vissza - Bela Svärdmark – 11.-12. rész

A kezünkben volt egy szuper album. Megoldást kellett találni arra, hogy hogyan kerüljön ki a magyar piacra. A magyar cégek nem tudták dollárért megvenni, ők inkább keresni akarták a valutát és nem elkölteni. A svéd menedzserünknek pedig kellett a pénz, mert már több százezer svéd koronát fektetett a lemezbe. Az volt a terve hogy bemutatja a Safari együttest Svédországban, egy nagyszabású zenei fesztiválon. Olyan világsztárok, mint Stevie Wonder, Aretha Franklin, Meatloaf és Dr Hook már le voltak fixálva és nekik járt az előleg, amit a Finn-nek le kellett tenni az asztalra. Végül Finn Göteborg várostól mégsem kapta meg az engedélyt  a fesztiválra, így óriási anyagi bukás lett.

A figyelem középpontjában

Ekkor már felfigyelt ránk az újságíró szakma is, hiszen hallották a Safari lemezt. Koltai Gábornak is nagyon tetszett, megmutatta Szörényi Leventének és Bródy Jánosnak. Ők pedig így megtalálták az István király hangját, Varga Miklós személyében. A rockopera segítségével később Miki befutott Magyarországon és ennek nagyon örülök, mert Miki fantasztikus énekes. 

Kevés kilátás volt arra, hogy a lemez elkészítési ára valamennyire megtérüljön, bartert kellet keresni. De ez a megoldás sokkal lassabb és bonyolultabb. Finn-nek svéd vevőket kellet találni a magyar árura. Sok vállalatnál tárgyaltunk, mint például; Hungarofruit, General-Impex, Lignimpex, Népművészeti és Háziipari Szövetkezeti Vállalat. A Safari albumnak hazai forgalmazásában az Ezermester Bolt Vállalat, a Skála-Coop, és a Ravill látott fantáziát.

Tervek és kemény háttérmunkák

1984. május 20-án érkeztünk Finnel vissza Budapestre. Rengeteg helyen tárgyaltunk, de nem tudtunk megállapodni egyik céggel sem. Közben már terveztük a Safari Magyarországi turnéját. Emlékszem, ott ültünk az Atrium Hyatt szállodában Finn, Gyula, Romhányi László, a Magyar Színkör elnöke  és én. Kalkuláltuk a bevételeket és a kiadásokat. Romhányi nagyon optimista volt és teltházra számított mindenhol 100 Forintos belépőjeggyel (akkor egy százas még komoly pénz volt). Finn, aki már öreg harcos volt, figyelmeztetett, hogy sosem szabad teltházzal kalkulálni, de Romhányinak nagyon nagy volt a szája és azt felelte, hogy ha nem lesz tele a csárda, akkor ő rendezi a turnét saját maga! Romhányi úgy számolt, hogy minden koncert után kb. 150-200.000 Forint marad. Finn komolytalannak találta az egészet, mérges lett és visszautazott Göteborgba.

Úgy gondoltuk Gyulával, hogy az lenne a szuper, ha a svédek - akik játszottak a lemezen - szintén eljönnének a turnéra. Felhívtam őket és mindenkinek tetszett az ötlet. Gyuszkóval magyar szponzorokat kezdtünk keresni. Találtunk néhány nagy céget a Kossuth Klub igazgatója, Csanády Lili segítségével: Malév, Hungarhotels és Budaflax. A következő feladat az volt, hogy megterveztük a helyszíneket, de szerencsére ez egyszerűen ment. Nyugodtan mentem haza Örebroba. Beszéltem a Sound Of Sweden-nel, akikkel Aria szerződésem volt, és ők is szívesen beszálltak a szponzorok közé!

Magaslabda és mélyrepülés

A turnéra írtam két új dalt, People, ami életem legszebb száma, a másik pedig a Szó, ami szó, ez pedig az egyetlen dal, amire magyar szöveget írtam. Lekottáztam az összes szerzeményt a svéd srácoknak, hogy úgy tudják eljátszani, ahogy a nagylemezen szól. Sok munka volt vele, de megérte, mert jól szóltak a koncerteken, néha még jobban is mint a lemezen!

Július 25-én értem vissza Budapestre. Gyula azzal a hírrel várt, hogy mégsincs meg a pénz, amit én előre kifizettem valutában a repülőjegyekre. Köszi szépen! Ekkor még nem léteztek fapados gépek. Tíz jegy a svéd zenészeknek, plusz a feleségeik részére. De Gyuszkó folytatta, hogy mennyi minden sötét dolgot csinált Romhányi. Szóval nem indult jól ez az egész.

Újra jó néhány újság írt a Safari turnéról, Szerepeltünk a tévében, a Pulzus című műsorban Módos Péterrel. Ő szeretett bennünket. A műsorban volt a legendás Tardos Péter is. Mind a ketten egyetértettek abban, hogy a Safari lemez gusztusos, amerikai West Coast muzsika.

Szerdán érkeztek a svédek. Amikor leszálltak a gépről egy komplett tv-stáb filmezte őket. Kisbusz vitt be minket a Hilton szállodába ahol laktunk. Délután elmentünk a József Attila lakótelepre, a Dési Huber István Művelődési házba próbára. Pár nap múlva szombaton, augusztus 5-én volt az első koncert a Szombathelyi Szabadidő központban.

Berobbanni a köztudatba

Emlékszem, hogy a pirotechnikus hozott magával két bombát. Eredetileg úgy volt megbeszélve, hogy a színpadi effektekhez pirotechnikai durranóport, illetve az ezeket elsütő durranóedényeket használják. Vagyis robbantás lesz az első szám bevezetése, majd még egy koncert közben. A hangpróba alatt megbeszéltük, hogy a Give Me Your Love Tonight elején lője a másodikat. De erről utána teljesen megfeledkeztem, és nem szóltam a többieknek. Amikor robbant a második bomba, úgy megijedtem, hogy majdnem megállt a szívem. Magnus (Persson) leeset a dobszékről, mert ö sem volt felkészülve. Így visszanézve komikus, de akkor nem volt az. Sokan voltak és jól szólt a bemutató előadás. A második koncert Diósgyőrben, a Vasas Ifjúsági parkban volt. Itt már csak egy (!) bombát lőtt a pirotechnikus. Hétfőn a Debreceni Sportcsarnokban játszottunk, az volt az első alkalom hogy Schaffer is velünk volt. Igazán jól szolt a buli, hatalmas vastaps, és jó néhány ráadást adtunk a végén.

Kedden, augusztus 10-én exkluzív koncertet adtunk a Hilton szállodában. Akkor jött hozzám a MHV-Hungaroton igazgatója, Bors Jenő és mondta, hogy "Svärdmark úr volna pár kérdésem, hogy képzelte ezt, hogy megjelent egy nagylemezük és velünk nem is tárgyaltak?" Nagyon udvariasan azt feleltem neki, hogy nézze meg az MHV-szerződést, de ha nincs meg, akkor szívesen elküldöm, mert szerződésünk van, csakhogy ez a Safari együttes és nem a Dinamit! Ezek után kezet fogott velem és gratulált. Ciki volt neki, mégis úgy éreztem, hogy kinyílt egy kiskapu egy később esedékes tárgyalás lehetőségére...

A csúcsot kell döngetni

Ekkorra már Romhányi teljesen szarban hagyott minket, ráadásul a Budapest Körcsarnok bulit lemondta. Így nekünk kellett rendbe rakni a helyzetet, mivel előre leszerveztük a tévével hogy bejátsszák a koncertet. Beszéltünk velük és az nap, augusztus 12-én, betettek a műsorba egy képet egy pálmával és egy tevével, a kővetkező szöveggel: Ma este fellép a Safari a Budapest Körcsarnokban! Örültünk, hogy segítettek ezzel, mert pánikban voltunk, hogy meglesz tartva a buli vagy sem. A koncert nagyon jól szólt, mivel az volt az ötödik fellépésünk egy hét alatt és már jól összeállt a produkció! Nem felejtem el azt az érzést, amikor a Körcsarnokban játszottunk. Gondoltam magamban, hogy a zenekar világszinten játszik. Sok zenész volt a közönség soraiban és az nekünk jó érzés volt amikor a koncert után jöttek és gratuláltak. Kedves barátunk, Bencsik Samu (Sándor) leimádta a zenekart. Azóta többször beszéltünk arról, hogy kellene újra játszani ezzel a felállással. Sajnos most már az csak egy szép álom marad. Egyik gitárosunk, Jan Axelsson már 1989-ben hunyt el 23 évesen, Magnus Persson 2014 november 18-án (2014) lett volna 54 éves .

Privátban néha együtt buliztunk a Szikora Robival és egy alkalommal együtt mentünk be a Magyar Televízióba egy közös műsorba. Egyszer megszólal a monitorból a Give Me Your Love Tonight a Safari nagylemezről. Rám nézett a Robi és kérdezte, Bélus ez ti vagytok? Válaszoltam, hogy igen. Erre mondja, fúúú, b@zdmeg, akkor mi labdába sem rúgunk! Sajnos hasonló hatással volt a lemezünk több zenei kollégánkra is, akik szintén hasonlóan reagáltak. Ahol régen haverfelvétel volt, átálltak mosoly szünet pozícióra...

Élmények és lehetősségek

Finn Johansson-nak volt még egy bukása. Angliából áthozott Svédországba egy zenei produkciót énekesekkel és táncosokkal, de a svéd zenész-szakszervezet követelte, hogy legalább a fele csoport svéd legyen a színpadon. Így buktak az előadások és októberben csődbe ment Finn cége! Sound Of Sweden segítségével sikerült visszavenni a lemezünk anyagát a csődgondnokságtól. Felvettük újra a kapcsolatot az MHV-vel. Ezúttal teljesen más hangnemben tárgyaltak velünk. Belátták, hogy sikeresek voltak a Safari koncertek és az is hozzásegített, hogy Miki nagy sztár lett az Európa és az István, a Király után. Nem mondanám, hogy udvariasak voltak, mert az tényleg túlzás lenne, de legalább tudtunk beszélni velük. 

Kemény tárgyalások ígéretekkel

1984. novemberében érkeztem Budapestre tárgyalni a Hungarotonhoz, pontosabban Karsay Gyulával és Zsigó Katalinnal találkoztam, de nem volt könnyű. Valahogy még bennük volt az, hogy a P.S. Band/Safari az Erdős Péter ötlete volt, ezért nem volt kellemes indulatú a tárgyalás. Megállapodtunk, hogy 150.000 forintért megkapja Hungaroton a magyar licencet a Sound Of Sweden-től. Ebben a pénzben benne volt az eredeti matrica amit Bernie Grundman készített Los Angelesben, és az eredeti képek a szép borítóra. A megállapodásban az is szerepelt, hogy Papp Gyula, Varga Miki és én három forintot kapunk lemezenként a Hungarotontól, amiből egyetlen fillért sem láttunk a mai napig! 1985. január 8-án került pont a szerződésre, a svéd Sound Of Sweden elnöke, Jan Johansson, és Hungaroton igazgatója Bors Jenő aláírásával.

Clapton megalázva

Március 15-én elmentem Stockholmba egy jó kis Eric Clapton koncertre. Megint új zenekara volt. Most a dobos Jamie Oldaker, basszusgitáros Duck Dunn, énekesnők Marcy Levy és Shaun Murphy az USA-ból jöttek, két angol zenésszel kiegészülve; Chris Stainton (billentyű) és Peter Robinson (szintetizátor). Hosszú, világ körüli turnén voltak, és reklámozták a Behind The Sun című albumot. Clapton jó hangulatban volt és nagyot játszott, de főleg énekelt. Sajnos 1985-ben a zenei világ már nagyon a kommerciális irányba haladt. Amikor kész volt Clapton lemezanyaga, a Warner Brothers cég szerint nem volt rajta sláger. Eric Clapton, a világ egyik legsikeresebb gitárosa már a hatvanas évek óta és a lemezcégnek az volt a legfontosabb, hogy van rajta sláger, vagy sem. Elküldték Claptont Los Angelesbe és ott kellett feljátszania három dalt, amit egy ottani zeneszerző, Jerry Lynn Williams írt. Ebből az egyiket, a Forever Man-t kiadták kislemezen, ami valóban nagy sláger lett, így a lemezcég elégedett lehetett, Clapton pedig porig alázva...

Minden jónak tűnik

Április 19-én Deák Bill Gyula jött értem a reptérre és meghívott ebédre az otthonába. Bill és én már régebben is jammeltünk együtt, Gyuszkóval és Mikivel a V.M. Bandel. Ekkor kapta meg Bill tőlem azt a szép kék órát, ami a Safari lemezborítón is látható, és addig a karomon viseltem. Egy pár napra jöttem csak, a Magyar Televízió fizette a repülőjegyet és a szállást a Gellért szállodában. Csináltunk a Safari-val egy videó-klipet This The End Of Our Love és Orange. Szombaton, a KEK-en játszottam két számot a V.M. Band-el, a Lee And I és Szó, ami szó. Aznap Katona Klári is ott lépett fel, annak én örültem, mert nagyon szeretem a hangját. (Őszintén, egy kicsit szerelemes voltam belé). Vasárnap volt a tévéfelvétel és este játszottunk a Dési Huber István Művelődési házban. Kedden, 23-án a Kis Vigadóban és este Gödöllőn volt még egy V.M. Band koncert, ahol szintén beszálltam. Ez volt az utolsó alkalom, hogy Gyula, Miki és én együtt zenéltünk itt Magyarországon. Szerdán indultam vissza Örebroba. A Gellért hotel portása át akart verni, hogy fizessem ki a szállást. Mondtam neki, hogy a Magyar Televízió már kifizette előre, de ezt a magyarázatot nem fogadta el. Jó hogy ott volt Gyuszkó velem, mert ö kiverte a balhét és odahívta a főnököt. A főnök egyből látta, hogy miről van szó, bocsánatot kért és kaptam tőle egy üveg jó minőségi Magyar vörösbort. Gyuszi kivitt a Ferihegyi reptérre - akkor még nem tudtam, hogy ezek után több évig nem teszem a lábam magyar földre...

Rendőri kíséret

Amikor leszálltam a gépről, már várt rám egy rendőrautó. Kijöttek értem a repülőhöz és átvittek a vámon. Sokan lestek, hogy miért visznek engem a rendőrök, azt hitték, hogy valamit elkövettem. Az igazság az, hogy az egyik rendőr a barátom volt, és azért jöttek értem, mert rohannom kellett egy tévéfelvételre, egy gálaestre hét nagy kórussal - összesen 530 énekes -, ahol én voltam a zenekarvezető. Így, a rendőrök segítségével sikerült odaérnem időben az Idrottshusetbe, ahol Fleetwood Mac és B.B. King is játszott régebben.

Április elején kapott a Sound Of Sweden egy mintalemezt a MHV-tól. Mivel az eredeti Bernie Grundman matricát használták, természetes hogy jóváhagyta a Sound Of Sweden. Közölték az MHV/Hungarotonnal hogy minden rendben, kezdhetik nyomtatni a lemezeket. Május 31-én hívott a Zsigó Katalin a jó hírrel, hogy hétfőn megjelenik Magyarországon a Safari nagylemeze. Mondta, hogy egy új címke alatt (Krém), fogják kiadni, mert ez a címke képviseli a különleges lemezeket. 

Kérdem én: létezik tartós boldogság? Hétfőn felháborodva hívott Gyula, mert a lemez nem az eredeti szép borítóval jelent meg. A Hungaroton szimpla borítóval adta ki, ráadásul egy nagy piros matricát tettek rá: Varga Miklós angol nyelvű felvételen. Először nem akartam hinni a fülemnek, mivel megkapták a Sound Of Sweden-töl az eredeti filmeket a borítóra, szóval megint jól átvertek bennünket!

Június 9-én Göteborgba utaztam Bruce Springsteen koncertre, akkor volt sikereinek csúcsán. Óriási tömeg volt, 62 544 fizető! Örülök, hogy ott lehettem, mert ez a koncert legendás lett, nagy létszám miatt és különlegesen jó szólt a buli. Amikor eljátszották a Born In The USA-t és hatvanezer ember énekelt vele, ami fantasztikus élmény volt. 18-án Örebroban lépett fel a világ akkori egyik legjobb énekese, Tommy Funderbunk, ekkor a The Front együttesel volt Európai turnén. Tommy híres lett, amikor Jay Graydon-nal és David Foster-el játszotta az Airplay albumot. Nagyon szimpatikus srác volt és adtam neki egy (eredeti) Safari nagylemezt, hálás volt érte. 

Az utolsó koncert

A nyáron kapott a Safari egy meghívást az EBU-tól (European Broadcasting Union) a HelsinkiRock '85-fesztiválra. Ők rendezték az Eurovíziós Dalfesztivált is, de ez nem verseny volt, hanem egy nagy fesztivál az aktuális legjobb új rock zenekarokkal. A svéd srácok nem értek rá, ezért intéztem egy amerikai szuper dobost Los Angeles-ből (Roger Friend), Finnországból meg egy szintén briliáns, basszusgitárost (Pekka Lahti), Svédországból, Janne Axelsson gitáros és én voltunk a csapat. Valóban egy igazi nemzetközi együttes négy országból!

Írtam levelet és küldtem egy nagylemezt a svéd miniszterelnöknek, Olof Palme-nak. Beszámoltam neki arról, amit addig elértünk a Safarival meg arról is, hogy megyünk Helsinkibe. Először úgy volt, hogy a Safari úgy vesz részt az EBU fesztiválon, mint a Magyar Rádió küldötte, de egy héttel a fellépésünk előtt, a Magyar Rádió visszalépett. Arra hivatkoztak, hogy túl költséges. Nagy dráma lett, mivel már kész volt és meg volt hirdetve a nemzetközi műsor egész Európában. Akkor beszállt a Sveriges Radio (svéd rádió), és ők fedezték a repülőjegyeket, szállást meg fejenként 50 US dollár napi díjat.

Vasárnap, szeptember 1-én, indultunk Helsinkibe, egy első osztályú Air France géppel. Egy pompás ötcsillagos szállodában laktunk az egy hét alatt. Hétfőn találkozó volt zenekarokkal és újságírókkal, kedden interjút adtunk a Finnországi rádióban és játszottak néhány számot a Safari nagylemezről. Este néztük a Fine Young Cannibalst, akik az angol BBC küldöttei voltak. Akkor még nem voltak híresek, de később nagyon befutottak. A koncert után együtt buliztunk velük, az énekesük Roland Gift nagy arc volt.

Szerdán, 5-én, volt a Safari koncert a Club Tavastiá-ban. Tele volt a helység és nagyon jó hangulat volt. Visszanézve egy kicsit ironikus hogy talán ez az előadásunk szólt a legjobban, mivel ez lett az utolsó Safari koncert. Miki nagyon jól énekelt, igazi frontember volt. Gyula jókat játszott, én is kedvező energiával zenéltem. A koncert alatt nem volt érezhető, hogy ez a Safari hattyúdala. Előadásunk után egy nagy jamsessiont tartottunk. Miki, Janne és én beszálltunk a nemzetközi zenészekkel. Egy angol dobolt, Alan, aki játszott Julian Lennonnal, neki nagyon tetszett a lassú blues amit játszottunk, Listen Johnny, amelynek a szövege John Lennonról szól. Ez a dalom nagy örömömre, meghatja az embereket. Éjfélig tartott a jamsession és utána együtt mulattunk hajnalig.

Pénteken találkoztunk az újságírókkal és producerekkel. Az angol BBC producernek nagyon tetszett az előadásunk és ezt nyilatkozta, hogy "a Safarinak zenei tehetsége van ahhoz, hogy világhírű együttes legyen, a koncertjük az EBU fesztiválon az egyik legerősebb volt, kitűnő zenészek és remek a saját zenei anyaguk". Az EBU '85 Rock fesztivált kb. 30 országban közvetítették.

Gyuszkó örült és mondta, hogy ez így nagyon nyerő volt az egész és hogy így kellene folytatni, mint egy svéd-magyar Steely Dan, úgy értve, hogy mindig a legjobb nemzetközi zenészekkel játszani. Nagyon jó hangulatban köszöntünk el egymástól Helsinkiben a reptéren. Akkor nem gondolta volna egyikünk sem, hogy hosszú évek múlnak el, mire újra találkozunk...

Folytatjuk...

Fiery