1982.09.18. Korál – Kisstadion 1. rész

1982 szeptember 18-án a Korál a budapesti Kisstadion színpadán ünnepelte fennállásának ötödik évfordulóját. Ennél jobb helyszínt aligha találhatott volna a zenekar. Az öt év alatt a banda a Taurus alapjaira épült zászlóshajóként, kemény rockot játszó együttesből karakteres formációvá vált. Balázs Fecóék túl voltak két nagylemezen, és a Homok a szélben országos sikerén, valamint azon a zenei átalakuláson is, amelyben a keményebb rockhangzás egyre több lírai dallal találkozott. A Kisstadion koncert egy ötéves történet látványos összegzése. A színpadon ott volt mindaz, amit a Korál addig felépített – és amit a következő években még tovább formált. Mégis maradt bennem hiámyérzet...

Mi kell ahhoz, hogy valaki a hazai könnyűzenében sikeres legyen? Egy ötlet és a divat meglovagolása. Balázs Fecó kitalálta, hogy rockzene legfényesebb időszakában a Taurus romjaiból új erődöt épít. 1978-ban - amikor a zenekar hivatalosan is elindult - a Piramis mellett még lehetetlen volt labdába rúgni, de egy évvel később szabaddá vált a pálya. 1979-re Som Lajosék elenyészően kevés hazai fellépése okán több - később legendássá vált - zenekar törhetett be a kapun. A P. Mobil, a Karthago, az Edda, a Dinamit, az Új Skorpió, a V' Moto Rock, a Hobo Blues Band mellett a Korál is hatalmas rajongótáborra tehetett szert.

De ne tévesszen meg senkit az öt év, mert a Korál története már 1974-ben elkezdődött, amikor Koncz Zsuzsa a KITT-egylet felbomlása után új kísérőzenekart keresett magának. A második, sikeres korszak indult 1978-ban, amikor megszületett a nagy ötlet. A Taurus újjászületése egy kicsit másképp.

Eltelt bő két év, és a sajtó már arról írt, hogy haldoklik a rockzene. Rajtuk kívül itthon még senki nem tudott erről, de a divatról-divatra csapongó muzsikusok felkészültek a váltásra. 1982-től volt, aki poposította a zenéjét, volt, aki újhullámosodott, a Korál pedig a slágeripart vette célba. 1981-ben a zenekar - ha nem is feltűnően, de - elsőként váltott a Homok a szélben című dallal a Tánc- és Popdalfesztiválon. Ettől az időtől számítva a Korál elindult az érzelmesebb, dallamosabb muzsika felé. Persze addig is volt líra a repertoárban, de az még kőkemény rockalapokon nyugodott. A Homok a szélben mindent megváltoztatott. 1982 ebből a szempontból fordulópontnak számít: a zenekar már nem csupán rockegyüttesnek volt, már egy olyan közönséget is megszólított, amely a rádión keresztül a lírai dalokra volt vevő. Valljuk be őszintén, hogy Fecó már nem a Taurus örökségét építette, hanem -  önmagát. Jól tette, vagy sem, az nem is kérdés. Slágerei a mai napig a rádiók, tehetségkutatók kedvencei. Ismeretlen ismerősök az ő nótáin keresztül váltak híressé. Viszont a zenekar hamarosan, '86-ban földbe állt. Fecó immáron népszerű sláger előadóként vitte tovább a zászlót. Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az új generációnak akkor nem kellett a rockzene.

Budapesten, a Kisstadionban zárul a Korál és az East közös nyári koncert turnéja. Szeptember 18-án este 7-kor kezdődik a hármas hangverseny, amelynek rangját több neves vendég is emeli. Balázs Ferencék meghívták a hazai dzsesszélet "nagy öregjét", Beamter Jenőt: a mókázó kedvéről is jól ismert, örökifjú muzsikus legendás vibrafonjáékával kapcsolódik a Korál második, máris sikeres albumának, a Túlsó partnak gálabemutatójába. Rajta kívül — ez már hagyomány Koráléknál — vegyeskórus is tömöríti majd a hangzást. A program első felében — a stílusirányzatok békés egymás mellett élését demonstrálandó — a 100 Folk Celsius ts színpadra lép: ilyenformán a könnyű műfaj három irányzata "mérkőzik" majd a sikerért — a legpopulárisabb, romantikus vértezetű rock (Korál), a dzsesszbe hajló fúziós zene (East) és a fülbe mászó, könnyed country (100 Folk). (Pesti Műsor)

A Kisstadion etalon volt. Nagyobb volt az Ifiparknál, és nívós helyszínnek számított. Ezen az estén nem volt telt ház, de azért elég sokan eljöttek. A születésnapot azért sem lett volna jó a BIP-ben tartani, mert a Korál akkoriban, ott állandó vendégnek számított. Nem lett volna különleges. Milyen volt a koncert? Van véleményem. Érdemes végigjárni a 46 évvel ezelőtti bulit, hiszen belecsöppenhetünk egy olyan kor hangulatába, ami ma már nem létezik. És ne feledjük, az akkori rajongók ma már 60-70 évesek.

Örültem a Korál megjelenésének. A Taurus legjobb hagyományait vállalva (A kőfalak leomlanak) korszerű, tiszta, egyéni rockstílust sikerült kialakítaniuk: szép orgona- és gitár játékkal, biztos ritmusú zenekari alappal. Balázs Ferenc jó énekes (bár hangja időnként csúszkál). És jó billentyűs! Zenei tehetsége, tapasztalata határozza meg az együttes karakterét. A túlsó part című második Korál nagylemeztől az együttes további erősödését, gazdagodását vártam. Csalódnom kellett! A zenekar igényes törekvéseit jelzi a lemez keretes felépítése. A szépen hangszerelt, klasszicizáló téma jól szólal meg. Azonban funkciótlan marad. A dalok ugyanis nincsenek sem zenei, sem tematikus egységben. A keretnek nincs mit tömöríteni, fölöslegessé válik. A szép bevezetés után egyre fakóbbak a számok. Csak másodpercekre futotta volna az ötletekből? Alig hiszem. A Korál mintha lemondott volna sok munkával kidolgozott, egyéni stílusáról, sajátos lírai hangjáról (Maradj velem, Homok a szélben). Nyomaiban leljük csak fel a jellegzetes Korál hangot: a hard-rock elemek sajátos ötvözetét a Korál-lírával. Az új lemezen elmaradtak a hangszerszólók, az izgalmas ritmusok, az egyéni stílus meg annyi jellegzetessége. Helyette kommersz dallamokat, banális szövegeket, profil nélküli zenét kapunk. Mintha utat tévesztett volna a zenekar. Ezek a három-négy perces dalocskák, melyeket csak pillanatokra fűszerez szép hangszerelés, nem felelnek meg az együttes karakterének. Hat hét nagyobb fantáziával komponált szerzemény orgona-, zongora-, moog- és gitárszólókkal: több lett volna. Mert az igényes rockzene csak rögtönzésekkel, hangszerszólókkal teremthető újjá. Természetesen nem az agyoncsépelt sémák "felfedezésére" volna szükség, hanem egyéni hangzásra. Uram bocsá' még meghívott muzsikusok szerepeltetése is (persze nem háttérzenészként) gazdagíthatná a lemezt. Pedig Balázs Ferenc orgonistaként "vetélylárs" nélkül áll. Mióta Presser Gábor "sutba dobta" Hammondját, szinte senki sem használja ezt a nagyszerű hangszert. Csak sajnálhatjuk, hogy Balázs nem mutatja meg szólistatehetségét ezen a lemezen. Technikailag a Korál jó munkát végzett, összeszokottan, profi módon zenélnek, Dorozsmai Péter ütős játéka is egészen kiváló. Fischer László gitárjátéka viszont üres (tíz-tizenkét éves sémákból ma már nem volna szabad megélni), és Scholler Zsolt basszusszólamai is jellegtelenek. A jól vágott lemezen tisztán hallható minden hangszer (különösen a zongora hangja szép), a hangzás telt, kiegyensúlyozott. (Poptika)

1982.09.18. Kisstadion - Korál

A Kisstadion ebben az időben még merész vállalkozás egy rockzenekarnak, a Korál azonban nem arról híres, hogy megijedne a nagy dobásoktól. Alig öt(?) éve léteznek, mégis úgy néz ki a színpad előtti tér, mintha a teljes hazai rocker-társadalom feketébe öltözött volna, és egyszerre indult volna el ugyanabba az irányba. A közönség vastagon betakarja a színpad előtti részt, a "fekete sereg" pedig láthatóan nem azért jött, hogy csendben végighallgassa a műsort. Aztán elsötétül minden, és a hangfalakból felcsendül az Őszinte dal. Szalagról. A tömeg az első hangra megmozdul, miközben a Korál tagjai még sehol. A dal utolsó akkordjaira érkeznek.

Őszinte dal

Amikor indultam, és semmit nem tudtam,
Még minden szép és egyszerű volt.
Kerestem, kutattam, próbáltam, akartam,
Kimondani egy tiszta szót.

És mégis máshogy szólt, mint ahogy vártam.
Túl sok volt még a hamis hang.
Még egyszer indultam, máskor és máshogyan,
S hittem, hogy célhoz érek majd.

Kerestem, kutattam, tudtam és vártam,
Hogy írok majd egy őszinte dalt.
És mégis máshogy szólt, mint ahogy vártam.
Túl sok volt még a hamis hang.

Eddig százszor nem sikerült,
Mégis mindig megpróbálom újból.
Míg a lába, visz tovább,
Nem térhetek le az útról.

Van egy őszinte dal, bár túl sok a zaj.
Megérted, ha egyszer elénekelem.
Van egy őszinte dal, bár túl sok a zaj.
Megérted, ha egyszer elénekelem.

A "hamis hang" és a "túl sok zaj" annak a közegnek a metaforájaként is értelmezhető, amelyben nem mindig lehetett mindent egyenesen kimondani. Fecó a szövegben újra és újra megpróbálja megtalálni a "tiszta szót", még akkor is, ha korábban százszor kudarcot vallott. Nem direkt rendszerkritika, éppen ezért az ereje abban rejlik, hogy nem nevezi meg, hanem a hallgatóra bízza a mögöttes jelentést. Az Őszinte dal egyszerre válik művészi ars poeticává és egy korszak finom, áttételes lenyomatává.

Balázs Fecó a billentyűkhöz lép, a hangfalakból még el sem hal az utolsó hang, amikor már elindítja az első élő szám dallamát. Nincs idő tapsra, ovációra, ünneplésre: a lejátszott zene egyetlen pillanat alatt élő zenévé változik. A bevezető dallamot Fecó magabiztosan vezeti fel, és észrevétlenül átvezeti a következő dalba. A közönség pedig mire felfogná, hogy megtörtént a váltás, már benne is van a koncertben.

Robotok
Robotok. Odakinn, odalenn, idefenn.
Robotok. Ezeregy ismerős idegen.
Megszabott utak, pályák és vonalak.
Gépies minden lépés és mozdulat.

Robotok. Egyik sem tudja meg sohasem,
Hogy az út körbe fut, csak azért végtelen.
Soha nincs semmi váratlan változás,
Soha nincs repülés, és nincs zuhanás.

Szerelmek, búcsúzások, zajos idők -
Karnevál kavarog a szemük előtt.
Az idő, mint a folyó, gördül tovább.
Százezer arcát tárja fel a világ.

De páncélt hordoznak a szívük körül.
Letépni róluk soha nem sikerül.
Üvölthetsz, szerethetsz, vagy mondhatsz egy dalt,
mást úgysem okozol, csak némi zavart.

Robotok között éled minden időd,
Robotok között fogy el minden erőd.
Próbálod ezerfelé tépni magad,
csak hogy - mert másod úgysincs - önmagad add.

Szerettél, öleltél és símogattál,
ha másképp kéne élned belehalnál.
Emberként próbálkozol, mégsem elég.
Robotok figyelik, hogy bírod-e még.

A Robotok a személytelenné váló, szabályok és megszabott utak közé szorított ember világáról szól. A robotok olyan emberek képei, akik élik ugyan az életüket, szeretnek, búcsúznak és dolgoznak, mégis egy előre kijelölt pályán mozognak. A dal szerint ebben a közegben az egyén hiába próbál kitörni, szeretettel, zenével vagy lázadással legfeljebb némi zavart okozhat. A legfájóbb részaz, hogy az ember végül saját magát is kénytelen szétszakítani azért, hogy megőrizze önmagát egy embertelenül gépies világban. A Robotok így az egyén szabadságvágyának és a társadalmi alkalmazkodási kényszernek a konfliktusát fogalmazza meg, ami a '80-as években különösen erős áthallást kapott.

Taps, üvöltés. Az első vastapsfoszlány még hallatszik a nézőtér hátsó soraiban, amire azonnal rá ül a basszus és a dob. A két dal között egy pillanatnyi szünet sincs. A ritmus alatt Fecó szólal meg.

Balázs Fecó: Huh! Hát mindenkit nagyon, de nagyon sok szeretettel üdvözlök itt Budapesten a Kisstadionban. Külön köszöntjük azokat, akik netán vették a fáradtságot és netán meszebbről jöttek. Reméljük, hogy akik ma este ide eljöttek, velünk együtt mindannyian jól fogjuk magunkat érezni. Erről gondoskodik Scholler Zsolt, Fischer László. Dorozsmai Péter! És Jómagam pedig Balázs Fecó. Megpróbálunk az első nótával átjuni arra a bizonyos túlsó partra.

Átjutunk a túlsó partra

Átjutunk a túlsó partra, úra kezdjük, mindig újra
Társaink mind elmaradtak, elvesztettük csillagunkat

Percek lopják az idődet, vársz örökre eltűnőket
Fellöknek és eléd állnak, vesztesekre nem vigyáznak

Emeld fel a fejed és fuss tovább, a foga között senki nem visz át
Aki itt esik el azt könnyen eltapossák

Emeld fel a fejed és fuss tovább, a foga között senki nem visz át
Aki itt esik el azt könnyen eltapossák

Emeld fel a fejed és fuss tovább, a foga között senki nem visz át
Aki itt esik el azt könnyen eltapossák

Emeld fel a fejed és fuss tovább, a foga között senki nem visz át
Aki itt esik el azt könnyen eltapossák

A fejedben már megint hallod az üldöző régi hangot
Fuss tovább a többivel, mert egymagadban elveszel

Kezed gyengül, lábad fárad, vesztesekre nem vigyáznak
Kapaszkodj az én hátamra, átjutunk a túlsó partra

A nóta a nehézségeken, veszteségeken és akadályokon való átjutásról, a feladás megtagadásáról szól. A Túlsó part a reményt és egy újrakezdés lehetőségét jelképezi, miközben az út során társak maradnak el, és az embert folyamatosan újabb akadályok érik. A vesztesekre nem vigyáznak visszatérő gondolata egy kemény, könyörtelen világot mutat, ahol csak az tud továbbmenni, aki összeszedi magát és újra feláll. Ugyanakkor a dal nem az egyéni hősködést hirdeti: amikor valaki már nem bírja, a másik felajánlja, hogy segít továbbjutni. Így a Túlsó part egyszerre jelenti a túlélést, a reményt és egy új élet lehetőségét – ahová egyedül talán nem, de egymást támogatva még el lehet jutni.

A zenekarban nem a szavak számítanak - azt rá bízzák a dalszövegíró Horváth Attilára -, sokkal inkább a tettek. Az utolsó akkord lecsengése, a taps csattanása és a következő dal első hangja között jó, ha két másodperc telik el. Sebaj! A nóták a fontosak!

Tékozló fiú

Konok vágyakozás hajt előre minden úton nyughatatlanul.

Csak az vonz, ami új, mind amiért küzdeni kell önerődön túl,

Konokul, makacsaul!

Tékozló fiú vagy! Őrült szívvel tékozlod el minden szerelmed!
Hitedért s magadért; szélbe szétszórt álmaidért,

Aki megbocsájt, szívedhez öleled.

Ismerős az utad, egy nap semmi nem marad már, amit adhatnál,
de neked volt igazad: bárhogy indulsz, bárhogyan élsz; bárhová is érsz

Visszaút úgy sincs már!

A dal a nyughatatlan, lázadó emberről szól, akit a vágyait folyamatosan az új, az ismeretlen és a nehéz célok felé hajt. A Tékozló fiú eltékozolja szerelmeit, álmait és energiáit, mert képtelen megállapodni vagy beérni azzal, ami már az övé. Ugyanakkor a szöveg nem egyszerűen elítéli ezt az életformát, hanem azt sugallja, hogy a főhős számára ez az önmagához való hűség része. A megbocsátás és az elfogadás motívuma azt mutatja, hogy a sok veszteség és tévedés ellenére is lehet visszatérés és újrakezdés. A végső Visszaút úgy sincs már azonban keserű fordulat: a tékozló fiú útja egyszerre szabadságkeresés és egy olyan élet, amelynek döntéseit már nem lehet visszacsinálni.

Nincs idő tapsra. Fischer Laci kezében felbőg a fűrész...

Folytatjuk: (2026.10.06. csütörtök)

Írta: Fiery