CIKIPÉDIA 17/35 – 1982.05.16 Hobo Blues Band – Budai Ifjúsági Park 5. rész

A Hobo Blues Band 1982-es története egy olyan rocktörténeti korszakba vezet vissza, amikor a magyar ifjúság számára a rockzene a szabadság egyetlen formájának számított. A Budai Ifjúsági Park tavaszi estéjén több ezer fiatal gyűlt össze, farmerban, hosszú hajjal, és várta, hogy felzokogjanak a gitárok. A szocializmus szürke hétköznapjaiban a színpad fényei alatt néhány órára kitárult a világ. Lehetett olyat tenni, ami az utcán, az iskolában, a munkahelyen, a közértben, a buszon tilos volt. Élni és örülni önmagadként. A Parkban lehetett csápolni, villázni, ordítani, együtt énekelni, és néha olyan mondatokat is kimondani, amelyekért "odakint" súlyos büntetések jártak. A HBB pontosan ezt a világot találta meg és formálta saját képére. Hobo azt mondta ki, amit mások csak gondoltak. Ez volt a hazai rockzene utolsó paradicsomi időszaka, amikor még a koncertnek volt tétje, és a dalnak súlya. Aztán ez a világ lassan megváltozott, de 1982-ben még teljes erővel működött. Az alábbi koncertfelvétel ennek a korszaknak egy különleges pillanatát őrizte meg. Ötödik, befejező részünk következik.

1982.05.16. Budai Ifjúsági Park – Hobo Blues Band

A koncert a végéhez közeledik, de a zenekar nem engedi fáradhatatlan közönségét. Hobo dalaival egyre sötétebb és keményebb világot idéz. Halál, őrület, kiszolgáltatottság és egy olyan rendszer képei villannak fel, amelyben az embernek gyakran csak az irónia és a humor marad fegyverül. A nyolcvanas évek elején mindezt kimondani egy színpadon önmagában is különleges tett. Aztán a koncert végén váratlanul megváltozik a hangulat. Hobo bemutatja a zenekar tagjait, és amikor kimondja Deák Bill Gyula nevét, a nézőtér  felrobban. Erre az estére, néhány dal erejéig Billt "kilopták" a korházból. Néhány perc alatt betegen is hatalmas energiát hoz a színpadra, ezzel a buli új lendületet kap. 

Hobo: A gyilkos hajnalban ébredt. Felhúzta a csizmáját, aztán belépett a régi kelléktárba és felvett egy régi használt maszkot. És aztán meglátogatta a szobát, ahol az apja élt. - Apám! - Igen fiam? - Meg akarlak ölni… És aztán a gyilkos végig ment, át a hallon. Belépett a szobába, ahol az anyja élt. - Anyám... - Meg akarlak ö…ö…ö…áááá!

A vég

Menj el, menned kell, rohanhatsz, úgyis elveszel,

Új világ, alvilág, az őrület belül les reád!

Hobo: Az ördög győzött, isten meghalt, isten veletek.

A zenekar befejezi még a dalt. A tömeg őrjöng. Egyszerűen nincs mit tenni a nép nem fárad. Követelik a következőt, bármi lesz is az. 

A Vég a Hobo Blues Band 1987-ben megjelent, dupla bakelites Jim Morrison-emlékműsorán, a Vándor az úton album záródalaként látott napvilágot. (Nem ez a verzió) Földes László Hobo az eredeti, ördögi és apokaliptikus hangulatú Doors-művet nem tükörfordításban adta vissza, hanem a saját, nyers költői soraival ültette át magyarra. Ezen a koncerten elhangzott verzióban "Menj el, menned kell, rohanhatsz, úgyis elveszel..." a Morisson-féle egzisztenciális utazást, a teljes szellemi leépülést és a belső őrület elől való hiábavaló menekülést fogalmazzák meg.

Hobo: Hé halál apa fiad haza száll, hé szegény ember senkid sincs már. Allen Gingsberg: Halál apa blues.

Halál apa blues

Hé halál apa fiad haza száll, hé szegény ember senkid sincs már
Hé öreg papa, tudom jól mi vár,
Hé halál apa fiad haza száll, hé szegény ember senkid sincs már

Hé halál apa ne jajongj tovább, mamához jutsz a padlózaton át
Hé halál fivér számítok terád
Hé halál apa fiad haza száll, hé szegény ember senkid sincs már

Halál nagynéni csontrejtegető, halál nagybácsi könnytemető
Ó halál nővér édes nyögdelő.
Hé halál apa fiad haza száll, hé szegény ember senkid sincs már

Ó gyerek sereg, leheld lelkedet, halált könnyít könny-lehelleted
Megtisztít a kín helyett
Hé halál apa, fiad haza száll, hé szegény ember senkid sincs már

Halál géniusz műved áll, halál szerető, tested messze jár
Hé halál apa megyek haza már
Hé halál apa, fiad haza száll, hé szegény ember senkid sincs már

Halál guru, igéid igazak, haláltanár hálám fogadd,
Hogy belém lehelted a bluesokat,
Hé halál apa fiad haza száll, hé szegény ember senkid sincs már

A szenvedés született, a tudatlanság tönkretett
Nem gúnyt ontok, könnyezek
Hé halál apa, fiad haza száll, hé szegény ember senkid sincs már

Halál fia búcsúzom, élni nem volt rossz dolog
A szívem nyugodt, majd megtudod
Hé halál apa, fiad haza száll, hé szegény ember senkid sincs már

Hé halál apa, fiad haza száll, hé szegény ember senkid sincs már

A zene elhalkul, egy pillanatra megáll a levegő, csak a taps hallatszik, aztán a színpad elől pokoli hangorkán támad. Vastaps, füttyök és ütemes kiáltozás tölti be a teret. A zenészek várnak. Ők tudják, mi következik. A közönség egyre hangosabban követeli a folytatást, ezrek hangja olvad össze egyetlen dübörgő követeléssé. 

Hobo: Köszönjük szépen. Póka Egon, Bodonyi Attila, Pálmai Zoltán, Körös József…

Hirtelen hatalmas hangzavar támad.

Hobo: Deák Bill Gyula…

Bill érkezik a hangfalak mögül. Egyetlen pillanatnyi döbbenetet követően örömünnep tör ki a nézőtéren. A közönség nem bír magával, ugrál, tapsol, fütyül, üvölt, a hangorkán elnyomja a színpadot. Bill nevét skandálják, egy régen látott barátot köszöntenek:

Közönség: Szervusz Bill, szervusz Bill…

Bill: Szevasztok! Nagyon köszönöm a fogadtatást. Itt vagyok, nem disszidáltam, nem haltam meg., Üdvözlök minden barátomat és minden ellenségemet. Sajnos nagyon gyenge vagyok, mert tíz napig nem ettem, csak kristályvizet és citromot. Lefogunk játszani egy laza, lassú bluest. Nem akarok elesni. Eljátszunk egy Jimmy Hendrixet. Vörös ház.

Vörös ház

Vörös a ház, messze délen, ahol a kedvesem él,
Vörös a ház, messze délen, ahol a kedvesem él,
Nem láttam már olyan régen, 99 nap meg egy fél.

Várj egy percet, valami baj van. A kulcs a régi, de új a zár,
Várj egy percet, valami baj van. A kulcs a régi, de új a zár.
Van egy rossz, rossz érzésem. A kedvesem rég mással jár.

Jó lenne visszamenni, vissza, át a dombokon.
Igen, jó lenne visszamenni. Vissza, át a dombokon.
Ha a babám nem szeret többé, a nővérét még elkapom.

A Vörös ház nem bonyolítja túl az életet: van egy fiú, és egy messzi délen élő kedves. Kilencvenkilenc és egy fél napi várakozás – aztán jön a hazatérés. Csakhogy közben fordult a világ. "A kulcs a régi, de új a zár." Ennél tömörebben aligha lehetne elmondani, hogy milyen érzés az, amikor az ember ugyanoda érkezik vissza, ahonnan elindult, mégsem ugyanazt találja már, amit otthagyott. Ne bonyolítsuk, a lánynak már másik pasija van. A történet mégsem végződik tragédiával. A csalódott fiú megrázza magát, jöhet a rock and rollosan pimasz megoldás: a lány nővére. Keserű szerelem, egy kis humorral leöntve – ahogy az életben is gyakran történik.

Bill: Nagyon köszönjük, igazán nagyon kedvesek vagytok.

Hobo: Nagyon köszönjük nektek ezt a szép estét és azt is, hogy ilyen hosszú időn át – tavaly ősz óta – kitartottatok mellettünk. Billy… Billy bébi…

Johnny B. Goode

Minden pénzét kiadta a Déli Bank, kisfiát a Szürke Busszal küldi majd,
Louisiana után jön a Vadnyugat, fél dollárért vacsorát kap, jó sokat,
Ment a kölyök, kinek neve Johnny B. Goode, hívta őt a filmjeivel Hollywood.

Bye, bye, bye, bye
Bye, bye, bye, bye
Bye, bye Johnny,
Bye, bye Johnny légy jó!

A sínek mellett akadt munka néhanap, Johnny apja boldog volt, nem kért sokat,
A zálogostól gitárt vett a fiúnak, Úgy gondolta, a hátán viszi Johnnynak,
Ment az öreg, vitte szíve, nagy az út, Hívta Őt a fia, várta Hollywood.

Bye, bye, bye, bye
Bye, bye, bye, bye
Bye, bye Johnny,
Bye, bye Johnny légy jó!

Kapott végül egy régen várt levelet, megtalálta Johnny, akit keresett.
Elveszi és elhozza a kedvesét, a sínek mellett házat épít, bírja még!
Hallgatják majd, a mozdony hogy dübörög, ajtajukban állnak, velük pár kölyök.

Bye, bye, bye, bye
Bye, bye, bye, bye
Bye, bye Johnny,
Bye, bye Johnny légy jó!

A Hobo Blues Band által játszott Johnny B. Good (vagy Bye Bye Johnny) Chuck Berry 1958-as rock and roll slágerének  magyar adaptációja. A zenekar már a kezdetektől fogva a műsorán tartotta a dalt, és az ikonikus 1981-es Kopaszkutya című filmben is elhangzik mint a megállíthatatlan rockenergia szimbóluma. Földes egyedi magyar szövege egy szegény sorsú, tehetséges vidéki fiú történetét meséli el, akit a szülei minden megtakarításukat feláldozva indítanak útnak Hollywood és a siker felé. A dal jelentése a korabeli vasfüggöny mögötti Magyarországon túlmutatott az amerikai álmon: a kitörési vágyat, a zene felszabadító erejét és a fiatal generáció szabadságvágyát testesítette meg. Stúdióváltozata hivatalosan a HBB 1988-as Tiltott gyümölcs című nagylemezén kapott helyet.

Hobo: Ó, yeah, köszönjük szépen, szevasztok.

Tömeg: Vissza, vissza, vissza… Hosszú fütty… Gyertek ki, gyertek ki… Öröm ováció. Jönnek a srácok.

Tömeg: Hóbó, Hóbó, Hóbó….

Hobo: Yeah… Enyém a bilincs, tied a kéz…

Enyém, tiéd, miénk

Enyém a tévé, tiéd a bor,
Enyém a kocsi, tiéd a por,
Enyém a sonka, tiéd a zsír,
Enyém a vigyor, tiéd a kín.

Tiéd a zene, enyém a tánc,
Tiéd az óra, enyém a lánc,
Tiéd a páncél, enyém a tör,
Tiéd a kutya és enyém az őr.

Miénk az utca, miénk a ház,
Miénk a számla, miénk a gáz
Miénk a lekvár, miénk a vár
Miénk a haszon és miénk a kár!
Nevetek mindig, ha rá gondolok,
Remélem, látszik, hogy boldog vagyok!
Ugye látszik? Oh, igen. Ugye látszik? Oh, igen.

Enyém az arany, tiéd a réz,
Enyém a bilincs, tiéd a kéz,
Tiéd a rendszer, enyém a zûr,
Enyém az ország, tiéd az ûr.

Tiéd az Lélek, enyém a test,
Tiéd a Sirius, enyém a Kex,
Tiéd a Hendrix, enyém a Stons,
Tiéd az ezüst, enyém a bronz.

Miénk az utca, miénk a ház,
Miénk a számla, miénk a gáz,
Miénk a lekvár, miénk a vár,
Miénk a haszon és miénk a kár!

Enyém, enyém, enyém, enyém…
Enyém, tiéd, enyém, tiéd, enyém...
Enyém, tiéd, mienk, enyém....

A Hobo Blues Band Enyém, tiéd, miénk című dala a kései szocializmus álságos egyenlőségének és a kádári "legvidámabb barakk" látszatboldogságának maróan ironikus leltára. A dalszöveg éles kontrasztja – ahol az "enyém a tévé... és tiéd a kín" sorok váltakoznak – a javak igazságtalan elosztását és a kiváltságos pártelit, illetve az elnyomott kisember közötti mély szakadékot mutatja be. A kényszeres közösségi tulajdont hirdető szocialista jelszót a mű a "miénk a számla, miénk a gáz" sorokkal parodizálja ki, rávilágítva, hogy a közösből a népnek valójában csak a terhek jutottak. A refrén hamis vidámsága a rendszer által elvárt kötelező elégedettség mögé bújó kollektív tehetetlenséget és társadalmi fásultságot szimbolizálja. Ezt akkor mi értettük, viszont azt nem tudtuk, hogy a kapitalizmusban ezek a különbségek sokkal nagyobbak lesznek.

Az 1982-es koncert még egy olyan Hobo Blues Bandet mutat, amelyben Hobo, Póka Egon, Pálmai Zoltán, Bodonyi Attila és Deák Bill Gyula együtt állnak a színpadon. Néhány évvel később azonban ez a felállás már történelem. Bill 1985-ben kilép a HBB-ből, előbb a Bill és a Box Companyban, majd a Deák Bill Blues Banddel folytatja, és szólóban is saját utat járt. 1989-ben fellépett Dániában. Ott úgy hírdették a koncertjét, hogy Bill a pusztáról (erről pénteken a Színfalak mögött-ben) Közben a HBB is továbbment, új korszakokkal, új zenészekkel és új dalokkal, de a különleges időszak különleges emléke, amikor Hobo és Bill együtt álltak a színpadon, megmaradt.

Deák Bill Gyula nem egyszerűen egykori HBB-énekes lett. Évtizedeken át a magyar blues zene meghatározó hangja maradt. Koncertezett, lemezei jelentek meg, újabb generációkat ért el, és élete utolsó pillanatáig színpadon maradt. Most, amikor ezt az 1982-es koncertet újra felidézzük, már egészen másként halljuk azt a hangot. 2026. szeptember 17-én, 77 éves korában Deák Bill Gyula elhunyt. A koncertfelvétel így nemcsak egy legendás zenekar és egy legendás korszak dokumentuma lett, hanem egy olyan pillanat emléke is, amikor Bill még ott állt Hobo mellett, és a közönség tombolása közepette egyszerűen csak ennyit mondott: "Szevasztok!"

A korszak ugyan elmúlt, de a megőrzött hangoknak nincs lejárati idejük. Isten veled, Bill...

Következik a Korál koncertje 1982. szeptember 18. Kisstadion (2026.10.01. csütörtök)

Írta: Fiery