Cikipédia 17/32 - 1982.05.16. Hobo Blues Band Budai Ifjúsági Park 2.rész

A Budai Ifjúsági Park közönsége egy olyan zenekart hallhatott, amelynek koncertjein a zene, a színház és a kimondatlan társadalmi feszültségek sajátos egységgé olvadtak össze. Hobo konferanszai hol ironikusan, hol provokatívan, hol egészen váratlanul vezették egyik történetből és dalból a másikba a közönséget. Ma is érződik az a különös atmoszféra, amelyben a blues amerikai öröksége találkozott a korabeli Magyarország hétköznapjaival és közérzetével. A műsorban amerikai bluesklasszikusok, saját szerzemények és különleges feldolgozások váltották egymást, miközben a dalok mögött ott lüktetett a kor Magyarországának nyugtalan, fojtott levegője. Ha ma visszahallgatjuk ezt az estét, egy pillanatra újra kinyílik előttünk az 1982-es Budai Ifjúsági Park kapuja.

A koncert történetéhez hozzátartozik egy különös epizód is: Bill, aki akkor már hosszú ideje kórházban volt, erre az estére valahogy mégis ott találta magát a Hobo mellett. A zenekar egyszerűen "kiszöktette" a kórházból, hogy ezen az estén ismét együtt állhassanak színpadra – mintha maga a blues sem engedte volna, hogy hiányozzon közülük.

1982.05.16. Budai Ifjúsági Park – Hobo Blues Band

A közönség teljesen felajzva csápol és tombol, mintha nem létezne a valódi világ. Ők ezt egyszerűen csak úgy élik meg, hogy VALAKI, aki közűlük – munkásból és tanulóból - lett országos sztár, az ő életükről mesél. 1982-ben az egyes számú apuka a zenész volt…

Hobo: Héj… Köszönjük szépen.

Bekiabáló: Mata Hari!

Hobo: Amikor a katonáknál előléptetés van, mindig büszkén varrják föl a csillagot. Milyen szép sok csillagjuk van. A politikusok csillagok alatt menetelnek. A pilóták csillagok...csillagok között repülnek. A kisfiú álmodik. A kisfiú álmodik, a kisfiú álmodik és nevet. Csillagok, ne ragyogjatok. Csillagok megvakulok.

Csillagok, ne ragyogjatok

Csillagok, ne ragyogjatok, csillagok, megvakulok.
Mellettem elsuhan az idő, angyalok bújnak elő.
Meteor a mélybe lehullt, meseszép lány arca elpirult.
Hangja talán csak nekem dalolt, nem tudom, hova lett, ki volt?

Karomra szállt egy apró ember, kérdezte, mit keresek itt?
Nem tudtam megmondani neki, gondoltam pedig valamit.

Csak rajzolom, miről álmodom, és leírom, mire gondolok

Csak rajzolom, miről álmodom, és leírom, mire gondolok
Nem én vagyok, nem én vagyok…

Pánsípon játszik egy kis pásztor, léghajó felette repül,
Meleg van, halovány köd lebeg, kismadár álomba merül.

Anyám szeme, mint jóságos sugár, vitorlám útját kíséri,
Nem félek az idegen világban, egyedül minden sikerül.

Csak rajzolom, miről álmodom, és leírom, mire gondolok

Csak rajzolom, miről álmodom, és leírom, mire gondolok
Nem én vagyok, nem én vagyok…

A dal valójában a kultikus magyar underground zenekar, a Kex 1969-es, legelső saját szerzeménye, amelynek szövegét Baksa-Soós János ötlete alapján maga Hobo írta. A Hobo Blues Band megalakulása után ezt a dalt emelte át a saját repertoárjába és koncertprogramjába, tisztelegve a Kex zenei öröksége előtt. A lírai, szürreális és meseszerű dalszöveg arról a művészi alkotófolyamatról szól, amelyben a külvilág elől menekülve az ember csak azt rajzolja le, amiről álmodik, és azt írja le, amire gondol. A kora harmincas éveiben járó Hobónak ez a darab jelentette a legelső komoly dalszövegírói lépést, amely végigkísérte az egész későbbi pályafutását.

Ameddig ebben a tömegben a szem ellát, mindenfelé ezek a magasban. Sokszor Hobo hangfalakkal erősített hangját is elnyomja a rajongótábor. Félelmetes érzés.

Hobo: Köszönjük szépen. Egy lassú blues-zal folytatjuk a dolgot. Megőrültem érte. De ő mást szeretett. Megőrültem érte… Nélküled.

Nélküled

Felébredtem reggel, te már nem voltál, 

Felébredtem reggel, te már nem voltál, 

Nem élhetek nélküled, oly szomorú, oly szomorú a szívem, babám. 

Megőrültem érte, de ő nem szeretett, 

Megőrültem érte, de ő nem szeretett, 

Nem élhetek nélküled, oly szomorú, oly szomorú a szívem, babám.

A dal érdekessége, hogy eredetileg a zseniális brit gitáros, Peter Green írta, és a Fleetwood Mac legelső, 1968-as, Peter Green's Fleetwood Mac című debütáló albumán jelent meg. Nem sokkal a dal után Green mentális egészsége teljesen összeomlott. Elhagyta a zenekart, elmegyógyintézetbe került, és évekig sírásóként is dolgozott, miközben az általa alapított banda világ hírű lett. Hobo nem egy az egyben fordította le az angol szöveget, hanem a blues alapvető életérzését ültette át magyarra. A zene zokogó gitárszólama és a zord, végtelenül lecsupaszított sorok ("Megőrültem érte, de ő nem szeretett") tökéletesen visszaadják azt a nyers, férfi szomorúságot, ami Peter Green eredetijét is jellemezte.

Hobo: Köszönjük szépen. Most pedig az együttes legújabb tagját, Bodonyi Attilát, aki eddig csak matematikus szájharmonikásként kiegészítette a zenekart láthatjuk új szerepkörben. Gitározással is próbálkozik. Pókával együtt, Buksi basszusozik. Régen, régen szerettem volna szeretni egy lányt.

Bekiabálás: Melyik az amerikai elnök?

Hobo: De ő nem akarta. Vártam mindig a kapu előtt. Egyszer láttam, megállt egy gyönyörű fehér külföldi kocsi. Beszállt a lány, a tulaj a combjára tette a kezét. Tudtam, hogy nincs mit keresni. A nap süt rám. A szívem, a szívem mégis fáj.

A nap süt rám

A Nap süt rám, a szívem mégis fáj,
A Nap süt rám, a szívem mégis fáj,
Szerettem egy asszonyt, gyűlölöm már.

Elhagyott egy reggel, ó, csak tudnám, miért,
Elhagyott egy reggel, ó, csak tudnám, miért,
Valaki azt mondta, hogy egy fehér emberért.

Volt egy álmom, egy esős éjszakán,
Volt egy álmom, egy esős éjszakán,
A babámat láttam, és a Nap sütött le rám.

A dal egy klasszikus amerikai bluesdal, az Elmore James által híressé tett "The Sun Is Shining" magyar nyelvű műfordítása és átdolgozása. Bár a cím ("A nap süt rám") pozitív hangulatot sugallhat, a dal valójában mély kontrasztra épül. A kezdősor – "A Nap süt rám, a szívem mégis fáj" – tökéletesen megragadja a blues lényegét: az egyén belső szomorúságát és szerelmi csalódását (a történet szerint a főhőst elhagyta a kedvese egy másik férfiért), ami teljesen független a külvilág ragyogásától.

Érdekes, hogy az ilyen lassú dalok sem untatják a fiatalokat. Hobo tanár úr pedig tovább oktat. Ha valamiért, akkor azért kedveltem leginkább Földest, mert levitte a kultúrát oda, ahol a "fentiek" szerint soha nem érhet el. Faludi, Villon, József Attila, Gingsberg. A gyerekek pedig kívűlről éneklik a verseket. Ezért már érdemes volt felkelni.

Hobo: Óóó. Köszönjük szépen. A nők folyton kérnek. Nem látják, hogy vérzek. A gyertyám lesik, kopik-e már. De bébi...figyelj. Nem hallod? Figyelj. Az óvóhelyed lángokban áll. Dobókocka vagyok.

Dobókocka

A nők folyton kérnek, nem látják, hogy vérzek. A gyertyám lesik, kopik-e már.
De bébi figyelj, nem hallod figyelj az óvóhelyed lángokban áll!

Óh, kicsi lányok, milyen olcsók vagytok, csaltok mindig, ez a szabály.
Hát bébi figyelj, nem hallod figyelj a dobókocka előtted áll!

A sok anyu fáraszt, de tőlük fel sem állhatsz, váltod őket, mint a ruhát.
Hát bébi figyelj, nem hallod figyelj dobd, dob, dobd el, dobd el a dobókockát!

Állandóan vesztek, a nőm nem marad veszteg nyerni kéne valami pénzt.
Édes, ne légy mérges ki az ágyból, te vagy a tét!

Én a rongyos kitaszított, az átokkal tanított bűnödben én vagyok a társ!
Hát bébi, bébi, dobd, dob, dobd fel, dobd el a dobókockát!

Dobókocka vagyok, kettes néha hatos, minden éjjel dobálsz. Elég! Bébi, bébi!
Ki az ágyból, te vagy a tét! Ki az ágyból, te vagy a tét! j fel!
Egyes vagyok babám, ez nekem kevés. Csak kettes vagyok babám, ez nekem kevés.
Mi az elég? Nekem elég. Mennyi elég? Ez nekem elég.
Ki vagyok borulva, akár egy hulla, de nem vagyok nulla.
Rázd meg, dobd fel! Rázd, rázd, rázd meg bébi! Rázd meg!
Dobd, dob, dobd, dob, dobd el! Dobjál, dobjál!
Rázd föl bébi, bébi, bébi, bébi, bébi, bébi! Rázd fel! Dobj el!
Rázd, rázd, rázd meg, amid van! Rázd meg! Rázd meg!
Ó, gyere kicsi, rázd meg! Kitör a frász!
Kitör a frász, ha rázod a dobó, a dobókockát, a Dobó Katicát.
Tumbling dice! Dobj, dobj, dobj el, dobj, dobj, dobj fel,
Hatos vagyok babám. Te vagy a jó.
Jól felráztál. Hatos vagyok néha ötös…

A The Rolling Stones dala valójában az 1972-es Tumbling Dice című világsláger magyar nyelvű feldolgozása. A Dobókocka hűen visszaadja a játékfüggőség, a pénztelenség és a nőkkel való állandó, viharos játszmák motívumait ("Állandóan vesztek, a nőm nem marad veszteg / Nyerni kéne valami pénzt...").

Hobo: Heij. Köszönjük szépen. Kedves barátaim… Tátrai Tibor! Őt sikerült… Presser Gábor sajnos elutazott az NDK-ba. Neki persze nem sajnos, csak nekünk. Vele együtt játsszuk azt a számot, ami...minden ellenkező híresztelés ellenére nem csak a Hobo Blues Bandről szól. Ugyanis...Oly sokáig voltunk lenn, hogy nem is tudjuk milyen fenn. Mi lassan olyan régen vagyunk fenn, hogy nem is tudjuk milyen lenn. Leeenleen…

Oly sokáig voltunk lenn
Várok egy pohár italra, várom, hogy messze vigyen,
Várok egy friss, tiszta hangra, várom, hogy megsegítsen!

Igyunk a vén, lila Hölgyre, nem adja fel a reményt,
Nem jut el soha a völgybe, mit papja neki ígért!

Igyunk a sápadt árvára, bűnéről, õ nem tehet,
Igyunk a hűtlen anyára, ölére, mit úgy szeret.

Oly sokáig voltunk lenn,
Hogy nem is tudjuk, milyen fenn.

Igyunk az új Istenekre, mosolyuk egyre nagyobb,

Nem tettem ellenünk semmit, azt hiszik, nem is vagyok.
Gondolj egy összetört arcra, gondold el, mitől ilyen,
Gondolj a holnapi napra, ne legyen ugyanilyen!

Tudom, azt hiszed rólam, ismerem jól a világot,
De nem tudok mondani semmit, magam is csak várok, várok.

Földes László (Hobo) elmondása szerint a refrén központi gondolata egy afroamerikai néger közmondásból származik: "Oly sokáig voltunk lenn, hogy az már fel sem tűnik nekünk", vagy ahogy a dalban elhangzik: "Oly sokáig voltunk lenn, / Hogy nem is tudjuk, milyen fenn."

Hobó: Hejj. Óh, Tátrai Tibor.

Tibusz közben hangol, a közönség pedig falja a pillanatokat, de Hobo nem ad pihenőt.

Hobo: Óóóó. Szerelmem, nem maradhatok tovább, mondta a hattyú a madárijesztőnek. És elszállt. Meg se hallva, ahogy üvöltök lenn a mocskos utcán. Nem hallod?! Üvöltök lenn, a mocskos utcán!

Nem hallod, üvöltök

Nincs többé félelem, nincs többé fájdalom,
Puha, könnyű kezed nincs többé vállamon,
Sohasem láthatom tiszta zöld szemedet,
Előre nem tudtam, fordulnak a szelek.

Oh, mennyire fáj, hogy utoljára látlak,
Túl messzire indulsz, vissza sosem várlak,
Elég neked - mondtad, éreztem, hogy vesztek,
Hordom a szerelmed, mint súlyos keresztet.

A földön maradtam, mikor szállni kezdtél,
Nehéz vagyok, tudtad. Vissza sem néztél.
Itt állok, bámulok a fekete égre,
Vörös betűk égnek az agyamban, vége.

Nem hallod, üvöltök - lenn a mocskos utcán,
Nem hallod, zokogok - te sohasem sírtál,
Nem hallod, könyörgök - csavargóvá tettél,
Nem hallod, meghalok - míg te élni mentél,
Nem hallod, bömbölök - kinn, városod körül,
Nem hallod, röhögök -hogy a részeg örül,
Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ,
Nem hallod, üvöltök - esőért a virág.
Nem hallod, üvöltök - lenn a mocskos utcán,
Nem hallod, zokogok - te sohasem sírtál,
Nem hallod, könyörgök - csavargóvá tettél,
Nem hallod, meghalok - míg te élni mentél,
Nem hallod, bömbölök - kinn, városod körül,
Nem hallod, röhögök -hogy a részeg örül,
Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ,
Nem hallod, üvöltök - esőért a virág.

A dal nem egyszerűen egy szakítás utáni szomorúságot mutat be, hanem azt a pusztító állapotot, amikor az ember mindent megtesz, hogy elérje a másikat – szó szerint üvölt –, de a világa teljesen süket marad a fájdalmára. A fal, amibe a segélykiáltás ütközik: A refrén kulcsmondata ("Nem hallod, üvöltök") azt a kétségbeejtő helyzetet tükrözi, amikor valaki hiába adja ki magából a legnagyobb belső fájdalmát, a külvilág vagy a szeretett személy teljesen közömbös iránta.

A teljes önfeladás és lecsúszás: A szöveg bemutatja, hogyan veszíti el valaki az emberi méltóságát a csalódás miatt. A főhős az utcán fetreng, iszik, és a környezete szemében szánalmas bolonddá, csavargóvá válik. Generációs életérzés: Bár a felszínen egy szerelmi dráma, a dal a '80-as évekbeli fiatalok általános fojtottságát is kifejezte. Azt az érzést, hogy hiába akarsz változtatni, hiába kiáltasz a rendszerben, senki nem figyel rád és nem változik semmi.

Folytatjuk: (2026.09.10. csütörtök)

Írta: Fiery