Cikipédia 17/28 - 1982.04.30. Budai Ifjúsági Park 12/2 Rolls Frakció

1982 tavasza a Rolls Frakcióról szól. A zenekar csillaga megállhatatlanul emelkedik az égen. Az Ifipark csak a kezdet. A hagyományos rockzenét fokozatosan háttérbe szorítja a Hanglemezgyár, ezúttal már a követendő utat is megmutatja. Persze, Erdősék sincsenek teljesen megelégedve a modern "Beatricével", de a fiatal gárda irányíthatóbb és hitelesebb, mint azok az öregedő rockzenészek, akik beat-ek voltak, meg slágergyártók mire eljutottak a fémzenéig.

Ki tudta még akkor, hogy semmi nem olyan egyszerű, mint elsőre látszik. Egy évvel később bemutatják a Királydombon (egykori szánkózódomb) az István a Király rockoperát, aminek fergeteges sikere újra előtérbe helyezi a még talpon maradt rockzenekarokat, Nagy Feró is amnesztiát kap. A Hobo Blues Band, a Pandora's Box sikere az egekben, a Korál lágyít a stíluson, de még mindig a csúcson. A Karthago a nyugat európai német nyelvterületeket hódítja a Requiemmel. 1984-ben a P. Mobil a Pusztavacs Rockfesztiválon 150.000 rajongó előtt mutatja meg magát. De ne siessünk ennyire előre.

A Rolls Frakció évében járunk. A nyitó buli után a zenekar a Budai Ifjúsági Parkban havonta lép fel főzenekarként, sorra kapja a nyári fesztivál meghívásokat. A fő attrakció a Népstadion melletti Stadionkert fesztivál, ami tulajdonképpen egy délelőtt induló és éjszakáig tartó rockfesztivál. Ezt a fellépést a Magyar Televízió is rögzíti. Ez az a pont, amikor már teljesen biztosra vehető az országos siker, jöhet a nagylemez, önálló koncert a Kisstadionban. A "gyár" mutogathatja nyugat felé, hogy már nekünk is van olyan punkos-, vidámfiús új hullámunk...

De nem a Rolls Frakció esetében. A koncertet szerencsétlen módon október 23-án, délután mutatja be a televízió, amikor az összes háztartásban be van kapcsolva. És elhangzik az ominózus "Állva pisilek és ülve kakálok". Irdatlan nagy balhé keveredik belőle, az ügy a parlament ülésterméig ér el. Az Egymillió fontos hangjegy című műsort megbüntetik, majd szigorúbb felügyelet mellett a kevésbé nézett második csatornára száműzik. Fejek hullanak.

Ugyanazok az újságírók, akik eddig örökre szóló barátságukról biztosították, támogatták és dicsérték az együttest, most egyszerre rontanak a bandára. A klubok, kultúrházak elzárkóznak a Rolls Frakció ottani fellépésétől. A zenekar, mint a megvénült csillag önmagába omlik.

A Hanglemezgyár azonnal kihátrál a Rolls Frakció mögül és pillanatok alatt új hősre talál az Első Emelet zenekarban. Jó képű fickók, nem Hofi Gézák, de vidámak, bugyuta, nem annyira lázadó, inkább szerelmes szöveggel és igazi brit új hullámos muzsikával azonnal elhódítják a lányok szívét. 1983-ra már alig emlékszik valaki a Rolls Frakcióra, pedig még léteznek, csak éppen vadul tátognak lehetőségért. A Rolls ugyanarra a sorsra jut, mint példaképe a Beatrice. De ugorjunk vissza 1982 tavaszára, az Ifiparkba, vizsgálgassuk a zenekar csúcs felé száguldását…

1982.04.30. Budai Ifjúsági Park – Rolls Frakció

A Rolls-sípok vadul fújják a ritmust (tititi-tátá-tá-tititi), a zenekar elemében van. A nehezén – úgy érzik – már túl vannak. Lehet kicsit lazítani. 

D. Nagy Lajos: Egy késő délután egészen véletlenül egyszerre lépünk az utcán…

Egy késő délután
Egy késő délután véletlen egyszerre lépünk az utcán, egyszerre intünk, hogy tessék, tessék csak ön után.

Utánad lépek majd én be, és onnan meg kifelé jönnek, pálinka, sör szaga árad. Nánaná…

Egy késő délután éppen ott állunk egymással szemben a pult két szélén

Egyszerre emeljük szánkhoz, és egyszerre nyelünk és föl-le, föl-le

Ugrál az Ádámcsutkánk kezünk fejével egyszerre töröljük szánkat

Egyszerre lép oda hozzánk két ember nagy sky kabátban

Valamit mutatnak, hogy mutassunk és egyszerre keres az ujjunk

Épp akkor indul fel vállam és épp akkor vékonyul szájad

Egyszerre száll fel a sóhaj, mikor viszontlátást kívánnak

Egy késő délután, véletlen egymásra nézve egyszerre kínáljuk cigarettánk

És éppen ugyanazt szívjuk és mondjuk: köszönöm, inkább a magamét

Egyszerre gyújtjuk a gyufát, hogy belekap hajunkba a láng, oly egyformán mondjuk, na tessék, hát ez az én formám

Na tessék, hát ez az én formám, na tessék, hát ez az én formám...

A katonás ritmus, és ehhez D. Nagy helyben menetelése ugyan nem illik a szöveghez, de mindenképpen jól néz ki. A dalszöveg összességében  egy abszurd, ironikus látlelet a hétköznapi emberről, aki egy véletlen találkozás során rádöbben, hogy létezik más is, aki szinte ugyanazokat a mozdulatokat, szokásokat és ugyanazt az életet éli, mint ő. A humor mögött ott húzódik a magány, a kiszámíthatóság. A sky kabátos jelenet a korszak finom társadalomkritikája, ugyanis a sky kabát a hetvenes–nyolcvanas évek Magyarországán gyakran idézte fel a civil ruhás rendőrök vagy állambiztonsági emberek képét.

A Rolls Frakció koncertek nem maradhatnak el Tóth Csaba magánszáma nélkül. Nem is magánszám, mert a többiek a forgatókönyv szerint sosem engedik végigjátszani. Kisember gitárral a nyakában a sámlin állva, előad valamit, miközben Trunkos és D. Nagy beszól neki, mutogat. Ismerős a szitu? Hát persze, A Beatrice bulikon volt hasonló kamu. De ez show-műsor és a nép kajálja. Sokan már azért jönnek a Rolls bulijára, hátha egyszer tényleg végigjátssza Csaba. Ötvenszer hallottam, de sosem értettem a teljes szöveget, ezért sajnos nem tudtam kiírni. Ha valaki tudja, kérem küldje el nekem, mert nagy érték lenne a jövő számára.

Tóth Csaba: Ez az, én jövök. Gyerekek tudjátok, énekeljük el. Tudjátok, hogy van. Várj, igen. Várjál, nem jól szól.

Trunkos András: Keress egy sámlit, hogy jobban lássanak…

Tóth Csaba: Majd mindjárt keresek. Várj. Na gyerekek…

D. Nagy Lajos: Énekeld el végig most.

Tóth Csaba: Énekeljem végig... ne? Akkor végig éneklem, na.

Csaba boldogan elénekli, elgitározza, mint egy hivatásos polbeat énekes, csak rengeteg gúnnyal, a közönség tapsol, és sípol, hullámzik egyszerre. Jól érzik magukat. Az öreg rockerek is felkapják a fejüket a show-ra.

Süllyedő bokával át a sárgán

A dal törvényszerűen félbeszakad.

D. Nagy Lajos: Ezt sokkal keményebben. Ezt nem így csinálják. Ha nekem valami nem tetszik, akkor én azt kifütyülöm öreg.

És Lajos is belefúj a sípjába, amire a rajongók felbátorodva együtt reagálnak. Az alacony szakállas kisember látványosan megsértődik.

Tóth Csaba: Mert te ilyen vagy, hogy te fütyülsz. Állandóan ezt fújod, ha nem tetszik.

D. Nagy Lajos: Ami nem tetszik, én nem tetszem... Mi? Uraim...

Csaba újra belekezd a gitározásba.

Trunkos András: Állj. Állj! Állj! Állj! Állj! Dehogyis. Ezt a Csa…

Tóth Csaba: Had énekeljem már el.

Trunkos András: Ezt a Csa… jaj nézz oda…

Tóth Csaba: Tessék, rontják a műsoromat.

D. Nagy Lajos: Saját dugámba dőlök rögtön.

Trunkos András: Uraim.

D. Nagy Lajos: Uraim. És természetesen Hölgyeim. Ez a környezet szennyezett, igen. Háháháhá…

Trunkos András: Na számoljál már be drága Tibi.

A környezet szenyezett

Belepnek mérgező gázok, égnek a kének. Cserepes szádszéle tátog, így átok az élet

Repedő harsona harsog, sírnak a kémek. Fekete korom az arcod, álarcod éget

Hófehér padokon várod az álmot, a szépet. Kesernyés füstökbe vágtad az arcod, a képed

Félhazug mosolyok hívnak, szívnak, tépnek. Ragacsos fogsorok húznak, isszák a véred

Uraim, ez a környezet szennyezett

Uraim, ez a környezet szennyezett

Átlátszó pókokon látod, rád fonnak hálót, álcázott gödrökön lépkedsz, nézhetsz, félhetsz

Félhazug mosolyok hívnak, szidnak, égnek. Lehunyott szemek is látnak, kész a fényképed

Elvakult dalnokok sírnak, gyászról mesélnek. Magányos tömegek állnak, egymástól félnek

Remegő fegyverek szólnak, békét ígérnek. Magányos tömegek állnak, halkul az ének

Uraim, ez a környezet szennyezett

Uraim, ez a környezet szennyezett…

A dal sötét látlelet egy erkölcsileg és lelkileg mérgezett társadalomról. A "szennyezett környezet" nem annyira utal a természet állapotára, inkább arra a közegre, amelyben élünk: tele félelemmel, képmutatással, megfigyeléssel, manipulációval és elszigeteltséggel. A képek – mérgező gázok, álarcok, pókhálók, félhazug mosolyok, fegyverek és magányos tömegek – mind ugyanabba az irányba mutatnak: a szennyezés itt elsősorban erkölcsi és lelki szennyezés. A szöveg ereje éppen abban rejlik, hogy nem nevezi meg konkrétan, melyik korszakról vagy rendszerről beszél. Emiatt egyszerre olvasható a késő szocializmus kritikájaként, de ugyanúgy érvényes lehet bármely olyan társadalomra, ahol a bizalom megrendül, a félelem és a manipuláció meghatározza a közéletet, és az emberek egyre inkább elszigetelődnek egymástól. Ez a nyitottság teszi időtlenné a szöveget.

Trunkos András: Menjen már. Mondok egy pár szót. Nem politikai mondanivaló: Kurva hideg van.

D. Nagy Lajos: Csak...igen. Ezek után most már valaki igazán elmondhatná, hogy mitől megy a villamos.

Mitől megy a villamos?
Gondtalanul játszol, gondtalanul élsz
De egy kinyitott tenyér a homlokodra csap, és feldönt
Gondtalanul játszol, gondtalanul élsz
De egy kinyitott tenyér a homlokodra csap, és feldönt

Hát magyarázd el, hogy mitől megy a villamos…

Nyitottnak látszol, nyitottan élsz
De egy becsukott tenyér az arcodba csap, és feldönt
Nyitottnak látszol, nyitottan élsz
De egy becsukott tenyér az arcodba csap, és feldönt

Hát magyarázd el, hogy mitől megy a villamos
Magyarázd el, hogy mitől megy a villamos

Zenészként játszol, zenészként élsz
De a látszatok füstje a szemedbe mar, és feldönt
Zenészként játszol, zenészként élsz
De a látszatok füstje a szemedbe mar, és feldönt

Hát magyarázd el, hogy mitől megy a villamos
Magyarázd el, hogy mitől megy a villamos
Magyarázd el, hogy mitől megy a villamos
Magyarázd el, hogy mitől megy a...

Az elmúlt mintegy 45 évben többször is felmerült a kérdés: Miről szól a dal? Gratulálok annak, akik legalább a kérdésig eljutottak, ők a gondolkodó emberek. Az ember hajlamos azt hinni, hogy érti a világot, miközben valójában csak használja. Gyermekként gondtalan, felnőttként nyitottnak hiszi magát, művészként pedig azt gondolja, hogy az alkotás révén közelebb kerül az igazsághoz. A valóság azonban újra és újra "feldönti": kijózanító tapasztalatok, csalódások vagy a látszatok világa szembesítik azzal, hogy a lényegi kérdésekre nincs egyszerű válasza.

A refrén – Magyarázd el, hogy mitől megy a villamos – nem a villamosról szól, hanem a megértés próbaköve. Olyan egyszerűnek tűnő kérdés, amely mögött valójában az húzódik meg: valóban érted a világ működését, vagy csak együtt mozogsz vele?

A dalszöveg nem ad választ. Nem mondja meg, hogy mitől megy a villamos – és éppen ettől válik erős metaforává. A legfontosabb kérdésekre sokszor nem azért nehéz felelni, mert bonyolultak, hanem mert ráébresztenek, milyen kevéssé értjük azt, amit nap mint nap természetesnek veszünk. Ez a nyitva hagyott kérdés teszi a dalt egyszerre ironikussá, filozofikussá és időtlenné...

Tóth Csaba: Majd én mindjárt elmagyarázom.

D. Nagy Lajos: Játszál! Játszad.

Tóth Csaba: Hallod, azt mondják, játszak. Játszak?

Trunkos András: Csabám, de nem jól csinálod, figyelj ide.

Tóth Csaba: Ne mondd már!

Trunkos András: Ismered azt?

Tóth Csaba: Hallgasd meg!

Trunkos András: Pont most megyek. Ezt nem így kell csinálni, mondjátok meg neki. Nem tudja, nem tudja.

Tóth Csaba: Nem így kell csinálni. Ne hallgassatok rá!
Trunkos András: Elmondom, hogy hogy kell csinálni... Nem igaz... A fenéket... Ha egy ilyen gitárost be akarunk mutatni, akkor a jóbarátai összejönnek, kell egy tangoharmónikás, fáradjon az urnához.

Előlép Tóth Miklós nyakában tangoharmonika.

Tóth Csaba: Tangó.

Trunkos András: Semmit nem tud. Ennek tényleg fogalma sincs, hogy mitől megy a villamos. Gyere Mikikém, drága Mikikém.

Tóth Csaba: Hát jól van, így már könnyebb.

Trunkos András: Tambur.. mi kellene még hozzá?
Tóth Csaba: Egy tambura.

Trunkos András: Tambura. Anyád.

Tóth Csaba: Én erősebb leszek, figyelj oda. Tudod, mi van. Az semmi, hát nézd meg.
Trunkos András: Ülj le szépen.

Tóth Csaba: Különben is én jóba vagyok a keverőssel, lehúzatom neki. Jó. Na figyelj… ide.

Trunkos András: Tessék.

Tóth Csaba: Köszönöm, Uraim.

Süllyedő bokával át a sárgán

A dalocska újra félbeszakad.

Tóth Csaba: Fogadok, hogy azért állsz meg, mert állandóan ki akartok velem cseszni.

Trunkos András: Állandóan. Leó, Leó, drága Leó. Leó, húzd le légyszíves.
Tóth Csaba: Le ne húzd! Le ne húzd.

D. Nagy Lajos: Húzd le. Leó tudod, hogy sz'al érted.

Trunkos András: Nem. Mindenki alkalmas egy feladatra, de ez semmire.

Tóth Csaba: Hát nem, nem igaz, majd figyelj ide.

Indul a gitár, bevezeti a következő dalt.

Trunkos András: Várjál Csaba.

Tóth Csaba: Hát aszontátok, hogy…

A hangulat fenomenális, a rajongók élvezik a jól kidolgozott provokatív produkciót, még az öreg rockerek is vigyorognak a háttérben.

A Rolls Frakció egyszerre végtelenül közvetlen és távolságtartó. Koncerteken, de még a közönségtalálkozón is megközelíthető, mégis elérhetetlen sztárként viselkednek, amitől a rajongók mégjobban megőrültek. Hatalmas lehetőség kapujában áll a banda. A kérdés csak az, hogy elnyerik-e az ős rockerek szívét is...

Folytatjuk: (2026.07.23. csütörtök)

Írta: Fiery