1982. március 13. HIT Rock - Ady Művelődési Ház (Újpest) 3. rész

1979 végén a Pesti Műsor és Szigeti Ferenc ötlete alapján meghirdettek egy tehetségkutató-verseny.t Százharminc zenekar jelentkezett – köztük A HIT Rock is. A zenekar sokat tanakodott, hogy melyik dallal induljon el, de ez igazán nem volt kérdés, mert ekkor már közönségkedvenc volt a Vén csavargó. A megmérettetésen a zenekar előadta ugyan még a Kincskeresőt is, de az igazi sláger a Vén csavargó halála lett, aminek szövegét Papp József, a zenéjét egyébként Mr. Basary (Babári József) írta. Az első meghallgatás 1980. február 29-én, egy pénteki napon a Metro Klubban zajlott. 

Bekerültek a döntőbe. A döntőt a Budai Ifjúsági Parkban rendezték meg május 24-én, szombaton. A zsűritagok között ült Szigeti Ferenc, Bródy János, Nagy Feró vagy Benkő László is. De voltak olyanok is, akik a műsor második felénél tévedtek csak oda, és így szavaztak. A VIP-teraszon a szakmából több zenész is helyet foglalt, Kíváncsiak voltak az esetlegesen felnövő konkurenciára. A versenyt végül a Rockwell nyerte meg, a második a Rocktáv volt, és a Solaris lett a harmadik helyezett. A HIT Rock helyezést ugyan nem ért el, de a Vén csavargó halálát felvették élőben. A kislemezre ez a koncertverzió került.

A bulin – pont a felvétel alatt – adódott egy kis izgalom, ugyanis Basary Gidó Hammondján játszott és miközben azt hitte, hogy a Leslie-t kapcsolja be, de valójában magát az egész Hammondot kapcsolta ki. Így a billentyűszólót egyáltalán nem lehetett hallani. Később az Omega Stúdióban csak ezt a részt kellett újra felvenni. A korong megjelent, de az együttes tagjai még tiszteletpéldányt sem kaptak. Örülhettek annak, hogy hanghordozón szerepelhetnek.

Szép, mély érzelmű és értelmű dalt – ami valóban évtizedekig megőrzi csillogását - csak rockzenekar képes írni. Nem kell nagyon keresgélni a világ könnyűzenei archívumában, a legszebb dalok 80%-át rockerek írták.

1982.03.13. Újpest, Ady Művelődési Ház – HIT Rock

Minden zenekarnak megvan a maga legfontosabb slágere. Ha leírok egy zenekar nevet, mindenki csípőből löki a hozzátartozó slágert. Amelyik bandához bárki képes egy slágert kapcsolni, az már egészen biztos, hogy helyet tört magának a magyar rockzene történelemkönyvében.

Csepel

Füstös kis házikók kormos kémények, tízemeletes varázslatok

Ide köt minden, régi emlékek, ez az a hely, hol otthon vagyok

Füstös kis házikók kormos kémények, tízemeletes varázslatok

Ide köt minden régi emlékem, ez az a hely, hol otthon vagyok

Csepel az én hazám testvéreim a gépek, magam is már rég egy gép vagyok

Csepel az én hazám és az egész élet, ez az a hely, ahol otthon vagyok

A dal egy ipari munkáskörnyezetben felnövő generáció identitását, összetartozását és mély lojalitását fogalmazza meg. A szöveg képei a szocialista korszak jellegzetes világát idézik, ahol a gyárak, a tízemeletes lakótelepek és a munkásélet szorosan összefonódtak a mindennapokkal. A fiatalok számára Csepel nem csupán lakóhely, hanem közös sorsot, barátságokat, emlékeket és egyfajta testvéri közösséget jelentett. Az egymáshoz kötődő fiatalok számára a helyi identitás és a kölcsönös hűség fontosabb volt a környezet egyszerű fizikai adottságainál. A "testvéreim a gépek" és a "magam is már rég egy gép vagyok" sorok egyszerre fejezik ki a munkáslét büszkeségét és az emberi élet gépiesedésének keserű felismerését. A dal így egyszerre vallomás egy szeretett otthonról, egy korszak életérzéséről és egy generáció megbonthatatlannak hitt összetartozásáról. A külvárosi fiatalok szerették és tisztelték, ha szűk "hazájukról" beszélhetnek. Ha lepusztult is volt, ha gúnyosan prolinak is nevezték, ők büszkék maradtak. Ezért is születtek dalok Kőbányáról, Újpestről, Kispestről, Angyalföldről.

Füchsel Tibor: Csepelen nincs olyan hely, ahol ne szeretnék a rockzenét, még Újpesten is, ahol a Kugli együttes a császár. Akiket nagyon szeretünk, és valamikor én is a Kugli együttes tagja voltam, csak akkor az volt a neve, hogy S.O.S. Tehát szóljon a dal, amiben valljuk, hogy mindig és mindenkor rocknemzedék vagyunk.

Füxi az 1970-es évek második felében került szoros szakmai és baráti kapcsolatba az S.O.S. együttes tagságával. Ebből a zenei közegből inspirálódva találkozott 1977-ben Pozsonyi Tibor "Finkivel", az Orient zenekar dobosával. Füxi belépett az Orientbe billentyűsként, amely nem sokkal később átalakult, és ebből a formációból született meg a korszak másik ismert csepeli/budapesti hard rock zenekara, a HitRock (kezdetben HIT).

Rock nemzedék

Ha rockot játszik a banda, és te velünk együtt énekeled,
A mindennapi hajszát s a gondot itt nálunk elfeleded.

Mert mi rock, rock, rock,
Mert mi rock, rock nemzedék vagyunk.

A család mellett ott van a munka, és mind a kettő jót akar neked,
Te érzed azt, hogy nem bírod tovább ilyenkor jó, ha velünk énekelheted

Hogy mi rock, rock, rock,
Hogy mi rock, rock nemzedék vagyunk.

Mert mi rock, rock, rock,
Mert mi rock, rock nemzedék vagyunk.

A Rock nemzedék a szocialista világrend hétköznapjainak feszültségét mutatja be, ahol a munka és a családi kötelességek mellett kevés tér jutott az egyéni vágyaknak és a felszabadult önkifejezésnek. A dal nem nyílt politikai lázadás, inkább azt fogalmazza meg, hogy a mindennapi hajszából és a társadalmi elvárások szorításából a rockzene kínálhat menedéket. A közös éneklés közösségi élménnyé emeli ezt a felszabadulást, és olyan összetartozást ad a fiataloknak, amely túlmutat a munkahelyi és családi szerepeiken. A dal jelentősége abban áll, hogy a rendszert közvetlenül nem támadva is megmutatja: a rock a monoton hétköznapokkal szembeni lelki ellenállás és a szabadság megélésének egyik formája lehet.

A banda leteszi a hangszereket és széles mosollyal meghajol a rajongók előtt. Már tudják, hogy Újpest nem az ő terepük, de meg kellett próbálni. Mégis mindenki elégedett. A bulinak vége, jön egy hosszú út haza. De a közönség nem enged.

közönség: Kincskereső!

Füchsel Tibor: Csókolok mindenkit, szevasztok.
közönség: Vissza!

A kis csapat elsétál a hangfalak mögé, de a maroknyi tábor nem adja fel egykönnyen. Nyilván ismerik a banda szokásait. Tudják, hogy még valaminek jönnie kell, csak kéretik magukat a fiúk. A közönség pedig lelkesen számol: Egy, kettő, három, négy, öt, hat HIT…

Mindenki megelégedésre a zenekar visszatér a színpadra, Finky beül a dobok mögé, Tánci és Füxi nyakába veszi a gitárt, Basary pedig a billentyűket izzítja. Indulhat a finálé.

A megtévesztett ember

Nem kell nekem a mámor, nem kell nekem a pénz,
Nem kell nekem a pompa, hogyha semmit,
Semmit nem ér az egész.

Egész nap csak dolgozok, de gondolatban vár az esti élet.
Ha munkád árát megkapod, az éjszakában vár a fényes élet.

Nézz rám, igen, nézz rám,
Én vagyok a megtévesztett ember.
Nézz rám, igen, nézz rám,
Én vagyok a megtévesztett ember.

A dal a mindennapi munka és a vágyott jólét közötti ellentmondást mutatja be, amelyben az ember abban reménykedik, hogy a megkeresett pénz végre elhozza számára a boldogságot. A szöveg elején a mámor, a pénz és a pompa elutasítása arra utal, hogy az anyagi javak önmagukban nem adnak értelmet az életnek. A főhős mégis egész nap dolgozik, miközben gondolatban már az esti, fényesebb életet várja, vagyis maga is részesévé válik annak az illúziónak, amelyből ki szeretne törni. A megtévesztett ember ismételt vallomása keserű felismerést fejez ki: talán éppen az ígéretek és a vágyak vezetik félre, miközben a valódi elégedettség továbbra is elérhetetlen marad. A dal arra figyelmeztet, hogy ha az ember a pénztől és a pillanatnyi élvezetektől várja a boldogságot, könnyen egy olyan körforgás foglyává válhat, amelyben a munka és a vágyakozás felemészti az életét.

A közönség még mindig a Kincskeresőt követeli, de az utolsó szám sem az lesz. Kis türelem srácok, majd otthon mindenkinek.

A hit

Vagyunk, míg el nem múlnak napjaink
Leszünk, míg bennünk élnek vágyaink
Hiszünk, míg hisztek bennünk, s dalunkban
Megyünk, míg fal nem áll az utunkban

Vagyunk, míg akarjátok, hogy legyünk
Leszünk, míg érdemes lesz léteznünk
Hiszünk az el nem kopott szavakban
Megyünk, míg fal nem áll az utunkban

Vagyunk, míg el nem múlnak napjaink
Leszünk, míg bennünk élnek vágyaink
Hiszünk, míg hisztek bennünk, s dalunkban
Megyünk, míg fal nem áll az utunkban

A dal egyszerre foglalja össze a HIT Rock zenekar ars poeticáját és a név kettős jelentését: a sikert, valamint az önmagunkba, az álmainkba és a közönségünkbe vetett hitet. A "Vagyunk, leszünk, hiszünk, megyünk" sorok kitartást és elszántságot sugároznak, azt üzenve, hogy a zenekar addig él, amíg vannak vágyai, és akadnak emberek, akik hisznek benne. A dalszöveg ugyanakkor őszintén elismeri, hogy a zenekar léte nem csupán a tagokon múlik: szükségük van a közönség szeretetére, támogatására és arra, hogy a dalaik valóban jelentsenek valamit a hallgatóknak. Az "el nem kopott szavak" az őszinteség és az értékek megőrzésének igényét fejezi ki egy olyan világban, ahol könnyű kiüresedett jelszavakat ismételni. A fal, amely megállíthatja az útjukat, jelképezheti a külső akadályokat, a lehetőségek korlátait és a zenei pályán elkerülhetetlen nehézségeket is. A dal végső üzenete, hogy a siker önmagában kevés: igazi eredményt csak az érhet el, aki hisz abban, amit csinál, kitart az álmai mellett, és a közönségével együtt képes továbbmenni az úton.

Hiába a lojális külvárosi rajongótábor. A HIT Rock nem jutott feljebb. Ötletek születtek ötletek után, de a változás késő volt. Az új hullámmal megérkezett a következő generáció. Jött az Első Emelet, az R-GO, később a KFT-nek is sikerült befutnia. A rockfronton a poposított EDDA és a Bikini tarolt, valamint az István a király rockoperával turnézó P. Box. De volt egy másik vonal is, amit óvatosan engedett a hatalom, de már tapasztaltabban irányította. Ez a heavy metal volt, a Stress-szel és a Pokolgéppel. Ide próbált csatlakozni a HIT Rock névből a rock nevet elengedő négyes.

1982 tavaszán Füchsel Tibi megelégelte az egyhelyben toporgást és kijelentette, hogy "ligát kell váltanunk". Mindannyian egyetértettünk ebben. Beszélt Vikidál Gyulával, elhívta a zenekarba, aki boldogan jött el egy próbára. A korabeli dinamitos fotókról ismert karatés ruhájában állított be hozzánk. A buszon, az utcán is azt viselte. Autója nem volt. Egy, vagy két nótánkat tanulta meg előre. A megtévesztett embert úgy énekelte, hogy elájultunk! E mellett Elvis Presleyt is énekelt acapellában. Óriási volt! Persze, Puttony után ég és föld volt a különbség. Már kezdtük beleélni magunkat a próba után, hogy mekkora dobás lesz Gyulával együtt játszani, de ez az eufória nem tartott túl sokáig. A meghallgatást követő koncerteken nagy örömmel konferálta Füxi, hogy Vikidál Gyulával nagylemezt fogunk készíteni a nyáron, ezen még mi, többiek is meglepődtünk, hisz nagylemezről aztán tényleg szó sem volt. Mindezt Füxi egyetlen egy közös próba alapján jelentette ki. A próbának mégsem lett folytatása, Vikidál Gyula sosem lett tagja a HIT-nek, több találkozóra sem került sor.

Füxi elmondta a zenekari megbeszéléseken, hogy vagy Vikidál lesz az énekesünk, vagy el kell adnom az orgonámat, és heavy metalt fogunk játszani. Adott egy kazettát, amin Judas Priest és Saxon dalok voltak, állandóan azt hallgattuk. Sajnos – mint mondtam – gyorsan kiderült végül, hogy Gyula mégsem vállalja az énekesi posztot, úgyhogy az elmondottaknak megfelelően rögtön váltottunk fazonilag is. Csíkos nadrág, talpig bőr, a bajuszomat is levágtam, külsőre és zeneileg is váltottunk. A csíkos gatyák anyagát az akkor kapható kempingágyak vásznából varrattuk, akkoriban ilyen csíkos anyagot nem lehetett csak úgy, külön kapni. A csíkos még az újhullámhoz tartozott, de a metálos zene miatt összekeveredett a bőrszerkóval, átmeneti időket éltünk. Finky mindig saruban járt. Vastag bőrtalp, sarok nélkül, amit boka köré szíjazva viselnek egyszerű lábbeliként, Füxi és Tánci dorkóban járt, ami az akkori szleng volt a tornacipőre, de néhány fotózáson már előkerült a bőrcsizma is. 1982-ben folyamatosan, szakaszosan változott a kinézetünk. (Mr. Basary könyv)

Az egyszerűsített kemény rock ausztrál képviselőjéhez, az AC/DC-hez kötődik az átformálódott Hit együttes, de érezhető náluk egyfajta post-Beatricés hangulat is. Ennek lényege, hogy az "úttörő" együttes világát egyszerűsítve- szegényítve igyekeznek a kialakult közönségből "ki marni" a maguk részét. Attól tartok, hogy a Hit — holott nem csinál éppenséggel rossz nótákat — emiatt nem lesz hosszú életű, a punkosított külső mögött következetlen belső magatartás rejtőzik. (Magyar Ifjúság)

A HIT zenekarnak a metál világa sem hozta meg a várva várt áttörést. Ekkor született meg az a bizonyos, finoman szólva is vitatható ötlet, hogy megválnak Basarytól, és a jó kapcsolatokkal rendelkező, ám éppen zenekar nélkül tébláboló szerencsevadász Bodnár Attilát emelik be a csapatba. Egy ideig úgy tűnt, hogy működhet a dolog, hiszen megjelent az OKÉ! című nagylemez. A szakma mellet azonban a saját közönség sem fogadta lelkesedéssel ezt az irányt. Mivel a zenekar nem lett sikeresebb, legalább hamar kiderült, hogy Bodnár számára a HIT ugródeszka volt.

A történet azonban itt még korántsem ért véget! Basary visszatért, később Puttony is újra csatlakozott, a zenekar pedig minden nehézség ellenére makacsul kapaszkodott az életbe. Voltak hullámvölgyek, tagcserék és újrakezdések, de a HIT nem adta fel. Talán éppen ez a kitartás lett a legnagyobb erénye: nem hagyták, hogy nevüket és dalaikat elnyelje a feledés. És a történet végül mégiscsak happy enddel folytatódik: a zenekar ma is színpadra áll, a régi rajongók pedig – akik azóta maguk is közelebb kerültek a nyugdíjkorhatárhoz, mint a lázadó ifjúsághoz – újra átélhetik fiatalságuk hangulatát. Mert vannak zenekarok, amelyek az emberek emlékezetével írják be magukat a hazai rocktörténelemkönyvbe. És a HIT csapata még mindig hisz a rock and rollban!

Következik a TRIÁSZ koncertje 2013. május 17.BackStage Pub (2026.11.19. csütörtök)

Írta: Fiery