1982.09.18. Korál – Kisstadion 4. rész

1982 szeptembere. A Korál együttes kisstadioni születésnapi koncertje egyszerre szólt az ünneplésről és egy korszakváltásról. A zenekar ekkor már joggal ünnepelhette a sikereit, hiszen a Taurus romjain felépített banda nemcsak talpon maradt, hanem a hazai könnyűzenei élet meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát. Csakhogy a sikernek ára is volt: az idő múlásával a régi, karcosabb hangzás kezdett háttérbe szorulni, és valami egészen más kezdett előtérbe kerülni.

Fischer Laciék zenéje még sokáig keményebb aláfestést adott Balázs Fecó dalainak, de a változás már ott ólálkodott a színpad körül. Aztán jött a Homok a szélben, ez a bizonyos antirock-sláger, amelynél a régi rockerek közül sokan a fejüket vakarták. A gitárok még szóltak, a zenekar még Korál volt, de a hangsúly egyre inkább a dallamokon, a finomabb hangszerelésen és az érzelmekre építő, rádióbarát hangzáson volt. A rock lassan díszletté vált egy olyan zenében, amely egyre kevésbé akart harcolni, inkább egy új, egy nagyobb közönséget akart meghódítani.

Az irány 1984-re, az Óceán megjelenésére teljesedett ki igazán. A lemez már egyértelműen ennek a lágyabb, slágeresebb világnak az alapjaira épült. Lehet ezt fejlődésnek nevezni, lehet tudatos zenei építkezésnek, de aki a Taurus örökségét, a nyers erőt és a keményebb hangzást kereste a Korálban, annak bizony bőven maradt hiányérzete. Mert miközben a Korál egyre sikeresebb lett, valami lassan, szinte észrevétlenül kikopott belőle. A Taurus szelleme, az a bizonyos fékezhetetlen, nyugtalanító erő, amelyből a zenekar egykor megszületett, egyre halványabban derengett a dalok mögött. Mire az Óceán partot ért, a régi világ utolsó nyomai is eltűnni látszottak. A Korál megnyerte a közönséget, de egy idő után már csak a régi lemezek őriztek meg valamit a rockörökségből. A koncert utolsó nekirugaszkodása valóságos búcsúvá alakult, a Taurus-korszak lezárásával.

1982.09.18. Kisstadion – Korál

Balázs Fecó: Nagyon de nagyon szépen köszönjük.

Wilpert Imren érkezik. Kezében egy bekeretezett aranylemezzel.

Wilpert Imre: Születésnapi torta helyett a 100.000 eladott nagylemezért járó aranylemez! Gratulálunk Korál!

Közben ez évben megjelent a Korál második nagylemeze, A túlsó part. A Wilpert Imre zenei szerkesztésével készült album fontos állomás volt a zenekar történetében, de a sikeres felszín alatt már ott húzódtak a törésvonalak. A Korál ugyanis kezdett kétfelé húzni: az egyik oldalon ott állt a keményebb rockhangzás és a Taurus öröksége, a másikon pedig Balázs Fecó egyre népszerűbb, líraibb dalainak világa. Az 1981-es Táncdalfesztivál és a Homok a szélben sikere alaposan átírta a játékszabályokat. Fecó megtapasztalta, milyen az, amikor a rockzenészből országosan ünnepelt slágergyáros lesz. Csakhogy ami a közönségnek fülbemászó dallam, az egy rockzenekaron belül már könnyen hitvita tárgya lehet. A hangsúlyok eltolódtak, a régi elképzelések egyre nehezebben fértek össze az új iránnyal, Scholler Zsolt basszusgitáros pedig távozott a zenekarból. A Korál tehát nem egyszerűen lemezt készített: közben azt is próbálta eldönteni, merre tovább.

Wilpert Imrének sem volt könnyű dolga. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat berkein belül úgy kellett egyengetnie az album útját, hogy az megfeleljen a kiadó üzleti elképzeléseinek, de azért a Korálból se váljon teljesen megszelídített slágerzenekar. Mert a lemezgyár a sikert szerette, a közönség a dallamokat, a rockerek pedig joggal kérdezhették: és mi lesz a keménységgel? Az A túlsó part végül megtalálta a maga közönségét. A Kevés voltam neked és a címadó dal is hozzájárult ahhoz, hogy az album a Korál egyik meghatározó kiadványa legyen. A lemez tehát üzletileg és zeneileg is célba ért – de közben egyre világosabbá vált, hogy a zenekar már nem egészen ugyanazt keresi, mint a Taurus egykori örökségét továbbvivő rockerek. A Korál sikeres lett, csak éppen a siker közben lassan átrendeződtek az erőviszonyok. A kérdés többé nem az volt, hogy tud-e jó dalokat írni, hanem az, hogy a népszerűség oltárán mennyit hajlandó feláldozni abból a rockból, amelyből annak idején megszületett.

Vastag taps zúg a nézőtérről.

Balázs Fecó: És ezzel a régi nótával mindenkinek szeretnénk megköszönni ezt a mai estét. Mindenkinek további jó szórakozást kívánunk. Köszönjük, hogy eljöttetek. Szevasztok. A viszont látásra.

Válaszra várva

Nehéz napokban, mikor magam maradtam,
És nem találtam sehol a nyugalmam.
Nem volt könnyű, nem, senki nem volt mellettem.
Úgy éreztem elveszett mindenem.

Ó, válaszolj, ó, kérlek, válaszolj!
Megérted-e miért mondom el?

Vakon szerettem, vakon éltem az életem,
A bolondok hite volt a szívemben.
De bárhol voltam én, mindig volt egy kevés remény,
Hogy megfordíthatom még a szerencsém.

Ó, válaszolj, ó, kérlek, válaszolj!
Megérted-e miért mondom el?

Balázs Fecó: El, el, el, el… És egy utolsó visszaszámolás együtt: 8,7,6,5,4,3,2,1… Szevasztok!

A dal egy magára maradt ember vallomása, aki a nehézségek és csalódások közepette próbálja megérteni saját sorsát. A visszatérő kérés nemcsak válaszra, hanem megértésre és emberi kapcsolódásra irányul. A "vakon" megélt élet és a szívben őrzött, szinte naiv hit a tévedések és a sebezhetőség jelképe, miközben a főszereplő a kudarcok ellenére sem mond le teljesen a reményről. A dal egyszerre fejezi ki a magány fájdalmát és az újrakezdés vágyát. Legfontosabb üzenete, hogy a legkilátástalanabb helyzetekben is kapaszkodót jelenthet a hit és az a remény, hogy valaki végre meghallgat, megért bennünket. Egy fontos érdekesség: a Taurus eredeti változatának szövege jelentősen eltér a később ismertté vált Korál-verzióétól. Az eredeti szöveg sötétebb, drámaibb hangulatú, az Istennel, a bűnnel és a sorssal való küzdelmet is megjeleníti, míg a Korál változata személyesebb, a magányra és a reményre helyezi a hangsúlyt. Ez a történet azért különösen érdekes, mert a dalon keresztül is érzékelhető, hogyan vitte tovább Balázs Fecó a Taurus zenei örökségét, miközben fokozatosan alakította a Korál saját hangzását.

Taps, Vissza, fütty. A zenekar visszatér.

Balázs Fecó: Huh. Hát ki tudja mikor találkozunk így együtt még egyszer, nem igaz? Névsor szerint mindenkit fel szeretnék hívni, aki ma este részt vett. Móczán Péter. Király Rezső. Pálvölgyi Géza. Varga János. Zareczky Miklós. Dorozsmai Péter. Fischer László. Scholler Zsolt. És jómagam pedig Balázs Ferenc. Azokra szeretnénk gondolni ezen a mai estén itt mind, akik ma a falakon kívül maradtak.

A kőfalak leomlanak

Fáradt vagyok, és te oly messze vagy, és már alig értem szavad.
Végigéltél, tudom kemény dolgokat, és szíved mélyén súlyos csönd maradt.
De félek már, sosem érhetlek el, kőfalakba ütközik kezem.

Kőfalak állnak az emberek között, a szó még nem tört rajtuk át,
Nincs társ a bajban és nincs egymáshoz út, és áll, a kőbe zárt világ.
De elmúlnak egyszer a szörnyű éjszakák, és lelkünkben felenged a jég.

Fáradt vagyok, és te oly messze vagy, de indulok, indulj velem.
Mindenki jöjjön, ha én hívom el, ha hívom, hogy boldog legyen!
A hegy mögül végül felkel a nap, és a kőfalak leomlanak.

A dal szintén a Taurus repertoárjából származik, zenéjét Balázs Fecó, szövegét Horváth Attila jegyzi. A Taurus társadalmi mondanivalójú dalai közé tartozott, amit a Korál is műsorára tűzött. A dal a korabeli közönség számára politikai jelentést is hordozott: a kőfalakat sokan a megosztottság és az elnyomás jelképeként értelmezték, a szám pedig emiatt tiltásokkal is szembesült. A dal az emberek közötti érzelmi és társadalmi falakról szól, amelyek elzárják egymástól az embereket, és megakadályozzák a valódi párbeszédet. A kőfal a magány, a bizalmatlanság és a megosztottság jelképe, de a szöveg nem mond le a változás lehetőségéről. A sötét éjszakát felváltó hajnal a reményt, a lelki felengedést és egy emberibb világ megszületését szimbolizálja. A dal a személyes közeledéstől fokozatosan jut el a közösségi összefogás gondolatáig: a főhős már nemcsak maga akar kitörni az elszigeteltségből, hanem másokat is magával hív. Üzenete, hogy a falak ledöntéséhez bátorság, párbeszéd és egymás felé tett lépések kellenek – mert a változás reménye csak akkor válhat valósággá, ha nem fordulunk el egymástól.

Balázs Fecó: Mindenkinek köszönjük még egyszer! Jó éjszakát! Szevasztok!

A zenekar meghajol és levonul a színpadról. A hangfalakból felhangzik a zenekar búcsú muzsikája. Mindenki tudja, hogy itt a buli vége. Még egyszer nem jönnek ki a színpadra. Fáradtan, megviselve indul a tömeg a kijárat felé.

Outro

Amikor a szokásos utolsó zongorahang is felcsendül, a nép nagy része, már a Thököly úton csámborog. Innen ki busszal, ki villamossal megy tovább. De még itt is kristálytisztán hallani a magunk mögött hagyott kiüresedett Kisstadion hangfalaiból áradó dalt.

Hazafelé (hangfal)

Nézd, lassan itt az éjszaka, vad álmok tágas otthona,
Hazafelé napod elfogy csendesen. De tiéd ez a pillanat,
Míg szürke buszod elhalad az elsuhanó ablakok előtt.

És látsz százezer nagymamát, hogy gombolyítja fonalát,
Fakó képek között tipeg kedvesen,

Majd elrepíti az álom, S a régi, árnyas sétányon
A némafilmen nevet aprót sikkesen.

Nézd, lassan itt az éjszaka, és végre eljutok haza
Magamban a város ezer képével.
Elfogynak mind a színek, s dobognak mind a szívek,
S betakar az éj tengere kékjével.

Siess hát, nyiss gyorsan kaput, nyisd ki az álom kapuját!
Engedj be, időnk rohan, eltelik!
Zárd be az ajtót mögöttem, ha örülsz majd, hogy megjöttem;
Dobd el a kulcsot, s ne keresd reggelig!
Ne keresd reggelig! Óó reggelig.

Júliusban bevonulunk újra a stúdióba. Ekkor készítjük majd el a vadonatúj szerzeményeket tartalmazó Korál V-t. Ezen a Koráltól megszokott világot, hangzást igyekszünk továbbvinni, meglepetésekkel! A válogatással kettős célt kívántunk elérni: így akarunk köszönetet mondani a régi közönségnek, és egyúttal így szerettük volna kiegészíteni az azóta felnőtt, új lemezfogyasztó generáció dalgyűjteményét. A Korál V. pedig csak 1986-ban jelenik majd meg. De fontosnak tartom itt elmondani, hogy 1978 óta, amióta a Korál a mai felállásban működik, több sztáregyüttes megszűnt, és felnőtt egy új generáció. Emlékszünk a Piramis, a Hungária időszakra, jelenleg pedig az R-GO és a Dolly-Roll arat. Jelentős és gyors stílusváltások történtek. Én viszont mindig azt vallottam, hogy soha sem szabad nagyon fent lenni, nagyon meglovagolni az éppen menő divathullámot, hanem ki kell tartani amellett, amiben az ember hisz. Ez előbb-utóbb bejön hosszútávon, ha kevésbé látványosan is, s ezzel nem akartam kisebbíteni kollégáim értékeit. A Homok a szélben című számmal megnyertünk egy már érettebb, mondjuk a harmincas éveiben járó közönséget. Azt hiszem, nem kell szégyellni, hogy vannak érzéseink. Én szívesen vállalom ezt a kissé romantikus nótát is az egészen más hangulatúak — például a Kőfalak leomlanak, vagy a Ne állj meg soha mellett. Ez a kettősség jellemző ránk. Sokan írnak még ma is, kijelentve, hogy máig az 1980-ban megjelent első Korál albumot tartják a legjobb munkánknak. Ezt kérik újra, de amit akkor átéltünk és megírtunk, az az életérzés, a szövegek mondanivalója ma már nem aktuális. Egy zenekarnak nem szabad abba a hibába esnie, hogy kétszer produkálja ugyanazt, mert így hitelét veszti, és csak ismétli önmagát. Az, hogy ma ránk és a hozzánk közel álló együttesekre — az LGT-re, a V-Motorock-ra — kicsit nehezebb idők járnak, egy új generáció új bálványteremtésének köszönhető. Ma sokan elsősorban és másodsorban is csak szórakozni akarnak. Tisztelet a ki vételnek. Nem akarnak a problémáikkal foglalkozni még a koncerteken is. Ez érthető, de sajnos, így az igények egyre lejjebb kerülnek. Nem beszélve a video megjelenéséről, ami merőben megváltoztatta mind a közönséget, mind pedig a szakmát. Sokan ezt használják ki. Ez egy kettősség, melyben szerepet játszik az, hogy ez üzlet, és — mint ilyen — úgy mérhető; hogy ki mennyi lemezt ad el és mennyire telt ház előtt játszik. Másrészt — jobb esetben — szerepet játszik az előadó lelkiismereti határa; Az örök kompromisszum az üzlet és a nívó között. (PickUp)

A Korál 1986-os megszűnéséig még több koncertet ad eleinte nagyobb, de folyamatosan csökkenő sikerrel. Talán ők a hazai rockképviselet utolsó mohikánjai. 1982 és 1986 között évente hullanak el a rockzenekarok. Kezdődik a Piramissal, a Dinamittal, majd az Eddával (ami utána jön, az popzene). Kidől az Új Skorpió, a P. Mobil, a Hobo Blues Band, majd a Karthago és a Pandora's Box is. Őket hamarosan követi a V'Moto Rock. Egy olyan világban, ahol a rock és a diszkó popzenévé egyesül, az "öregek" már nem férnek el. Jön az Első Emelet, az R-GO, a Dolly Roll, a Step. Fecó - akármennyire is sajnálom kimondani - nem gondolkodott rosszul. A rock-mentes slágerei éppen bele illettek az új popkultúrába, és amikor már az sem, a Korál megszűnt létezni, hogy utána Balázs Fecó slágergyárosként, önálló énekesként hódítsa tovább a közönséget. Ebben pedig már a rádió is boldog partnernek bizonyult több mint harminc éven keresztül...

Következik a GM49 koncertje 1984. augusztus 10. MOM Művelődési Ház (2026.10.29. csütörtök)

Írta: Fiery