Elérkeztünk a Triász zenekar feldolgozás lemezének utazásunk utolsó állomásához. Tudom, bőven lehetett volna még írni a dalokról, előadókról, de akkor vagy százrészes lenne a sorozat és ki bír annyit olvasni? (És persze írni). Ráadásul hagyni kell még a titkokból máskorra is. Az alábbi fejezet - ahogy a lemezen is - a nagy öregek halhatatlan...
Az ötödik album színes választéka tulajdonképpen egy olyan stílus-orgiát eredményezett, ami régen lehetetlen lett volna. Ha mondjuk a '80-as években akár egy rockalbumon csak egyetlen diszkósláger jelent volna, vagy fordítva, nem nagyon lett volna aranylemez, de ma már ez másképp van. A hajdani lázadó csövesek és digó, popper ficsúrok ma már...
A Triász ezúttal is - mint már többször is megírtam - alaposan kitett magáért és harmonikus sorrendben igen változatos stílusvilágot hozott létre. Mai blokkunk a rockzene halhatatlanságáról árulkodik, olyan neves zenekarok szerzeményeiről, amelyek talán be sem kerültek a köztudatba, amennyiben mégis, csak rövid ideig. Az alábbiakban olyan...
Aki ismeri a Triász nevezetű könnyűzenei feldolgozóegység mérnökségi munkálatait, az tisztában van azzal a ténnyel, hogy a háromtagú társaság nem csak nagynevű előadók emlékezetes műveit porolja le, hanem taktusra érzékeny lézerletapogatóikkal a legeldugottabb fiókok alján azok eddig szinte ismeretlen dalait is megtalálják. Ez pedig egy nagyszerű...
2022 karácsonyán megjelent a Triász zenekar ötödik albuma Elveszett évek címmel. Annak, aki nem tudná, a mesterhármas (Sipos Péter, Kálmán György, Jankai Béla) elfeledett, vagy kevésbé ismert dalokat elevenít fel és kicsit átdolgozva tár újra népes rajongótábora elé. Az alábbi cikksorozat nem a feldolgozásokról és nem is a Triász legénységéről...
1985-re lecsillapodtak a kedélyek. Újra megrendezték a pusztavacsi Béke-fesztivált, ahol megbújva a közeli erdőben többszáz rendőr várt a támadási parancsra, de szerencsére ebben az évben már nem történt balhé, nem engedték őket a tömeg közelébe. A közönség közben teljesen kicserélődött, a lázadó fiúk helyét a rajongó lányok vették át, akik már nem...
Az előző részben elindítottunk egy gondolatmenetet, amelyben megpróbáljuk megfejteni, hogy a vidéki zenekaroknak - ezen belül a karcagi Senor együttesnek - miért volt szinte lehetetlen bejutni Budapestre, az elitbe, a "körbe". De - milyen az élet - idő közben a kutatás egyre terjedelmesebb területeket tárt fel és az alábbi fejezet egy kicsit még...
A következő írásban azzal foglalkozunk, hogy a tehetséges vidéki zenekarok százainak miért volt nehéz - vagy inkább lehetetlen - bejutni a körbe a '80-as évek elején a nagyok közé. Sok mindent fogunk boncolni, még talán békát is, de nem foglalkozunk az irigy konkurencia piszkos cselekedeteivel és a pénz hatalmával, pedig ezek is komoly befolyással...
A nagy visszatérésre várni kellett, de 1996-ban - öt évvel a búcsú után - megtört a jég és teltházas koncerttel köszönthette egymást a zenekar és a rajongók, ám ez csak az új idők kezdete volt, hiszen a KFT bemutatkozott egy új frontemberrel is, ami nem volt teljes siker, de idővel visszaállt minden a régi kerékvágásba. Semmi sem egyszerű, így a...
A rendszerváltás körüli időszak több változást is hozott a könnyűzenei életben. Előkerültek a régi nagynevű zenekarok, születtek újabb szabad csapatok miközben akik eddig ezt az egész hajcihőt átvészelték kezdtek háttérbe szorulni. A KFT-nek 10 év maximális siker adatott meg, aminek, ha kényszerűen is, de a végállomására értek. A csapat a biztos,...